Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

S. Lackovits Emőke: Csopak és Kövesd közbirtokossága

előírta a szakszerű erdőgazdálkodást, így a gondozás és újratelepítés kötelezettségét, amit ellenőrzött és amellyel az erdők fennmaradását biztosította. A kezelés és birtoklás kérdésében való biztosabb eligazodásról az 1913. (1913. XXXIII. te.) és 1935. (1935. IV. te) évi erdőtörvények gondoskodtak.

11 Egyébként az erdők kezelésével és használatával kapcsolatos rendelkezéseket mind Csopakon, mind a nemesi eredetű Kövesden szigorúan betartották, amire elsősorban az erdészek és az állami erdőfelügyelet vigyázott, jelesen a Tapolcai Magyar Királyi Járási Erdőgondnokság. Mindkét erdőbirtokosság a IV. számú Erdőőri Védkerületbe tartozott. Csopakon a volt úrbéresek erdeje 178, Kövesden a nemesi közbirtokosságé pedig 292 katasztrális holdat tett ki 1910-ben.

12 A közbirtokossági tagok legfontosabb joga az erdőjog volt, amelynek értelmében a nyilas osztás során kijelölt területen biztosított vágási engedély birtokában, de a jogok arányában részesedtek a tűzifából. A jog azonban nemcsak a fa mennyiségét, hanem minőségét egyaránt meghatározta. A jogonként kitermelhető fa természetesen nemcsak a szálfára, hanem az erdő tisztításából származó értéktelenebb, de a sütőkemencékben jó tüzelőértékű ágfára is vonatkozott. Az 1930-as évek második felétől a nyilas osztást a cédulahúzás útján való osztás váltotta fel. A cédulázást a községházán végezték. Aki nem jelent itt meg, azt napidíj fizetésére kötelezték. Minden jog vagy porció után 1 m gömbfa volt kiosztható ágával együtt. A nyilas osztásra és a cédulázásra egyaránt hoz példákat Petercsák Tivadar a magyar népi erdőbirtoklást vizsgálva.

13 1920-ban még egy porció szálfával és egy porció ritkítással fizettek a sertés apaállatok etetéséért is Hock Jánosnénak. A közbirtokosság tisztségviselőinek, így az elnöknek és a gazdapénztárnoknak a tiszteletdíját szintén cédulahúzással, egy-egy porció „faézásban" határozták meg 1932-ben. A tagsággal nem rendelkező személyeknek megengedték a faszedegetést. Annyit vihettek haza, amennyit jármű nélkül, fejen, háton képesek voltak elszállítani. Akadtak, akik fenyőgubacsot is szedtek, mivel jól égett, tüzelőnek is alkalmas volt. 1943-ban az erdőmérnökség 210 űrméter fa kitermelését engedélyezte mindössze, amely ellen a közbirtokosság tagjai hevesen tiltakoztak. Ez ugyanis jogonként csupán 3 űrméter fa kivágását jelentette, amely még ágfával együtt sem fedezte a tagság háztartási szükségleteit. A fa kivágásának és behordásának meghatározott ideje volt. Az osztást a gazda által kijelölt tag végezte. Az erdők levágásának szabályozása a közbirtokosságokra is szigorú kötelezettséget jelentett. Közcélokra viszont, mint pl. községi jégverem, közös kutak javítása, a közbirtokosság ingyen biztosította erdeiből a fát. 11 BOLLA Ilona-CSIZMADIA Andor-DEGRÉ Alajos-HORVÁTH Pál 1977. 39-40. 12 Járási erdőőrök és erdőőri kerületek 1910-ben. 1910. 5-6. Az adatot SONNEVEND Imre erdőmérnöknek köszönöm. 13 PETERCSÁK Tivadar 1997. 208-209. 32