Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gyimesiné Gömöri Ilona: „Koszorúba fontuk, amit Isten adott” Aratási hálaünnepek Hevesen

Gyimesiné Gömöri Ilona „KOSZORÚBA FONTUK, AMIT ISTEN ADOTT ARATÁSI HÁLAÜNNEPEK HEVESEN Az aratás a falusi ember számára az év legfontosabb, legszebb munkájának befejezését, a megelégedést, vallásos értelemben a beteljesülést jelentette. A betakarítás örömét természetes rítusokkal fejezték ki, melynek főbb elemei az aratókoszorú-készítés, az áldomás és a táncmulatság. Az aratóünnepről az első írásos adat a XVIII. század elejéről való. A XIX. század végén Darányi Ignác földművelési miniszter az aratósztrájkok lecsendesítése érdekében elrendelte a régi aratóünnepek felújítását. 1899-ben, majd a sikertelenség után 1901-ben újra kiadott rendeletében azt kívánta elősegíteni, hogy a munkás és munkaadója közötti viszony patriarchálisabbá, bensőségesebbé váljon.

1 Az 1920-as években a Faluszövetség ismét szorgalmazta az aratóünnepek felújítását oly módon, hogy az egy faluban, saját földjükön arató gazdáknak közös ünnepe legyen.

2 A Gyöngyösbokréta-mozgalom ősi hagyatékként állította színpadra a mezőkövesdi aratóünnepet, melynek semmi köze nem volt a néphagyományhoz. A felújítási kísérletek összezavarták a még meglévő helyi hagyományokat is. A miniszteri „megrendelésre" született, szervetlen szokáselemekkel megtűzdelt aratóünnep színjátékszerű ünnepé válva csupán az élményfunkcióra korlátozódott.

3 Ugyanakkor az aratóünnepekhez kapcsolták az új kenyér megáldását, így az aratóünnep és az új kenyér ünnepe a köztudatban fokozatosan „évszázadokra visszatekintő ősi hagyományként jelent meg", holott csupán egy felülről „kitalált hagyomány"-t jelentett.

4 1 KOVÁCS Ákos 2002. 2 MADARASSY László 1928. 168. 3 UJVÁRY Zoltán 1981. 170-171. 4 A téma kutatója, Kovács Ákos „A kitalált hagyomány. Az aratóünnepektől az új kenyér ünnepéig." címmel rendezett az új kenyér ünnepének történetét bemutató kiállítást 2003-ban a Magyar Néprajzi Múzeumban. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2007. 327