Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

S. Lackovits Emőke: Csopak és Kövesd közbirtokossága

amennyiben nem élt vele, akkor árverés útján értékesítették ezt a jogot.

7 Hasonlóanjártak el a Káli-medencében Köveskálon a káposztáskertek esetében.

8 A két közbirtokosság nemcsak névleg, hanem ténylegesen tulajdonilag egyaránt elkülönült. Csopakon erdőt, legelőt, szántót (kenderföldek!), rétet, agyagvermet, míg Kövesden erdőt, legelőt, adómentes utat, nádast, vízfelületet, kőbányát birtokoltak. A Csopaki Úrbéres Közbirtokosság tulajdonát képezte a Csákányhegy és a Kishegy-dűlőkben erdők, legelők, Nosztoriban legelő, agyaggödör, Csákányhegy-Kenderföldeken szántó, Kerekeden legelő, rét, a Nádaskúti-dűlőben és a Sóstó-dombon ugyancsak legelő. A Kövesdi Nemesi Közbirtokosság a beltelki részen kerteket, az Alsóerdő-dűlőben erdőt, legelőt, kertet, szántót, Nosztoriban erdőt, legelőt, kőbányát, agyaggödröt, a Balatonon pedig nádast és vízfelületet birtokolt.

9 Mindezeken túl mindkét község rendelkezett még adómentes utakkal (dűlőutak) és útszakaszokkal. A közbirtokosságok legfőbb szerve a közgyűlés volt, amely három évenként választotta meg tisztségviselőit: az elnököt, az alelnököt, a gazdát, a pénztárost és a jegyzőt. Később a gazda és a pénztáros vagy pénztárnok tisztsége eggyé olvadva szerepel, gazdapénztárnok megnevezéssel, akinek feladata a pénzügyek vitele, a pénz kezelése volt. Az erdőbirtokos ság elnököt, gazdát, pénztárnokot, jegyzőt és tizenhat fős választmányt választott. A közös ügyeket a tisztségviselők intézték. Amennyiben a munkájukkal a tagság nagyon elégedett volt, akár több esztendőre is megválasztották, illetve újraválasztották őket. így emlékeztek vissza még az 1990-es években is a két világháború közötti esztendőkre, Nagy Gábor, Győrffy Lajos elnökökre, Págyi Gábor, Simon Lajos, Simon Géza gazdákra. A közbirtokosság kebelében szerveződött meg Csopakon az erdőbirtokosság ötven taggal. Az úrbérrendezést követően az 1836. évi VI. te. lehetőséget biztosított az erdők, a legelők, a nádasok esetében a földesúri és a községi területek elkülönítésére. A jobbágyfelszabadítás után viszont rendezetlenül maradt az erdők és legelők kérdése, amelynek rendezésére csak 1853-tól nyílt lehetőség (úrbéri pátens).

10 1850-1870 között a tagosítás és elkülönítés után a legelő és erdő egy telekre jutó nagyságát megszabva mérték ki azokat a volt úrbéreseknek. Viszont az 1871 évi LIII. te értelmében ezeket közös erdőkként kellett kezelni. Ezek az erdők lettek a csopaki közbirtokosság erdei, amely az erdőközösségnek ugyancsak birtokát képezte. A tagok birtokuk arányában 0,5-3 joggal vagy porcióval rendelkeztek. Az 1879-ben megszületett erdőtörvény (1879. XXXI. te.) ezen erdők tulajdonosainak, akár nemesi, akár egykori úrbéresek közbirtokosságáról volt szó, 7 LICHTNECKERT András 1996. 560. 8 S. LACKOVITS Emőke 2000. 106. 9 Veszprém Megyei Levéltár (továbbiakban VeML) Balatonkövesd telekjkv-i 156., 178. sz. valamint Csopak telekjkv-i 715. és 355. sz. 10 Vö. PETERCSÁK Tivadar 2003. 6. és 10-11. 31