Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Veres Gábor: A népi bútorok Gömörben

A XIX. századról már teljesebb képet kaphatunk. A készítés egyik központi területe Rimaszombat és környéke a másik Rozsnyó és környéke volt még a XIX. században is annak ellenére, hogy a két régebbi alapítású asztaloscéhet magáénak tudó város mellett a XIX. század elejétől már Csetneken, Dobsinán, Jolsván és Tiszolcon is az asztalosok céhszervezetekben dolgoztak. A festett bútor nemcsak az említett a településeken készült. Voltak olyan falvak is, ahol egy-egy dinasztia működése sajátos iskolát és ezzel együtt stílust is teremtett. Ilyen volt például Redova, ahol a Láng család nevét kell megemlítenünk. Közülük is kiemelhető Láng Mihály tevékenysége, aki Kovács András segítőtársával az egész település számára készítettek ládákat.

19 A múzeumi gyűjteményekben található darabok alapján jól kirajzolódik a gömöri festett bútorok karaktere. A leggyakoribb alapszínek a XIX. század első felében a sötétzöld, sötétkék és a barna voltak és ennek az időszaknak jól kimutatható a XVIII. századi bútorstílussal való folytonossága, kontinuitása is. A Rozsnyó környékén gyűjtött ládák közül kiemelhetők a Bányászati Múzeum Berdárkán gyűjtött darabjai. Ezek között is több stílus felfedezhető. Megtalálható a sötétkék alapszín, leggazdagabban a láda elejét díszítik, melynek általában a hármas tagolása figyelhető meg. A középső mező hordozza a hangsúlyozandó főmotívumot, ennek két oldalán elhelyezett díszítmények pedig egymás tükörképei. A három mezőt gyakran be is keretezik. A díszlécek, léckeretek alkalmazása a XVIII. századi darabokon is általános volt és a XIX. század elején is széles körben jellemző volt. Ezek elkészítése több munkát igényelt, ami a bútorok árában is jelentkezett. A XIX. század derekán az igény szélesebb körben jelentkezik a ládák iránt. A legtöbben azonban inkább az olcsóbb darabokat tudták megvásárolni. A drágább ládák mintájára ezeken az esztergált részeket, kereteket a festéssel jelenítették meg. Ez látható az 1844-ben készült Berdárkán használt darabon is.

20 A bútornak ezek a díszítőelemei a nemesi-polgári ízlés reneszánsz stílusa felé mutatnak. A láda festése viszont a népművészeti jelleget erősíti. A gömöri ládákra ebben az időszakban különösen jellemző, hogy sokkal több elemet találhatunk például a reneszánsz stílussal való kapcsolatra, mint a vizsgált terület más részein. Bár a fennmaradt darabok csak szűk keresztmetszetét jelentik a korszak bútorainak, a fenti kapcsolat a fogyasztói kört, a használókat jelzi. A tehetősebb paraszti réteg a polgári- nemesi ízlést tekintette követendőnek. Ez mutatkozik meg a XIX. század elejének gömöri ládáin és egyúttal a paraszti középréteg viszonylag csekélyebb súlya a bútorok „felvevő piacán", a vásárlók között. Az említett alapszínek mellett a gömöri bútoroknál - így Rozsnyó környékén is többször találkozhattunk a festés fekete, teljesen sötét alapozásával. Rimaszom19 Láng Mihály 1847-1928 között élt Redován. VALENTOVÁ Viera 1973. 118. 20 Archív NÚ SAV. Közli: VALENTOVÁ Viera 1973. 109. 212