Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Bodnár Zsuzsanna: „De mi van a ládafiában?” Asztalos készítette kelengyés ládák Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népművészetében

hetett a XIX. században elterjedő színes népi bútorokra is. Debrecen bútorstílusának kisugárzó ereje vidékünkön is erőteljesen hatott. A mesterek a reneszánsz legszebb festett ládáit alkották meg. A korai debreceni stílushoz tartozó festett ládáink egyik legszebb darabja a Sóstói Múzeumfaluban látható. Ezt a Tiszavasváriból származó, 1796-os datálású, kisméretű menyasszonyi ládát,

14 amely zöldeskék alapszínű, előlapját két piros keretezett mezőbe festett tulipán motívum díszíti két-két gránátalma kíséretében. Az olasz reneszánsz ornamentikának sokszor és sokféleképpen használt motívuma a gránátalma. A két mező között kulcspajzs található. Érdekessége a fedél külső részére faragott keret, valamint a befelé hajló, viszonylag magas lábak. 2. kép. Menyasszonyi láda. 1796-os datálású. A gyűjtés helye Tiszavasvári. Sóstói Múzeumfalu. Ltsz. 60. 18. 1 (Boros György felv). A kelengyés ládák előlapján mindig jellemző volt a két álkeret betét, melyet volutával, enyhe faragással, profilírozott lécekkel vettek körül. A középen elhelyezett kulcsos zárat díszes kovácsoltvas lemez fedte. Ami a festést illeti, kedvelték a zöldes, dohánybarna, sárgásbarna alapozást, és erre rakták rá a piros, sárga, kék, fehér virágokat, indákat, leveleket. Az ornamentika szinte kizárólag növényi díszítmény: leveles indadísz és vagy virág. Az ornamensek kompozíciós rendje stilárisan kötött, így kor és műhely azonosító jelleggel bír. A szegőlécet, markánsabb csíkokat legtöbbször pirossal, kékkel festették. Mindkét álkeretbe stilizált virágtövet helyeztek el. A ládákra élénk színű festékréteg került, hogy a készítés fogyatékosságait eltakarja. 14 Ltsz. 60. 18.1. 193