Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Dobrossy István: Viselet darabok és alapanyagok a görög kereskedők XVIII. századi miskolci üzleteiben

Dobrossy István VISELET DARABOK ÉS ALAPANYAGOK A GÖRÖG KERESKEDŐK XVIII. SZÁZADI MISKOLCI ÜZLETEIBEN Miskolcon a XVHI. század elejétől alakult ki a mai értelemben vett főutcái bolt- és üzlethálózat. Közel másfél évszázadra volt szükség azonban ahhoz, hogy az utcai piacosok, árusok helyét véglegesen átvegyék a szakosodott kereskedések. Érhetően a viselethez és a divatáruhoz kapcsolódott a legtöbb vállalkozás. A mindenes ún. szatócsboltok a XX. század elejére, divatáruházakká alakultak át. A Kereskedelmi és Iparkamara az első világháborút követően kezdett el foglalkozni annak meghatározásával, hogy a kereskedelemben mik a kritériumai az áruház elnevezésnek, s milyen gépi ellátottság, épületek és munkáslétszám szükséges ahhoz, hogy valaki ipari vállalkozását gyárnak nevezhesse. Ettől függetlenül a divatáruházak éppúgy, mint a néhány munkást foglalkoztató gyárak, elsősorban mint a széleskörű választékra és a minőségre utaló fogalmak megmaradtak a használatban és a köztudatban az államosításig, a XX. század közepéig. 1740-től szinte évtizedenként tudunk felsorakoztatni olyan összeírásokat, amelyek utalnak a kereskedők üzletének jellegére, pontos helyére, üzemeltetőjének nemzetiségére, s árucikkeinek számára, sokszínűségére. Általában az a meglátásunk, hogy a görög és zsidó kereskedők „uralják" a főutcái és a belvárosi boltokat, magyarok elsősorban fűszer- és élelmiszer-forgalmazással, értékesítéssel foglalkoztak. A görögök nagyon sok árufélét szállítanak ide a Balkánról vagy Nyugateurópai országokból. Ezek közül is figyelmet érdemelnek a viselet darabok, ill. a viselet alakulását befolyásoló alapanyagok, nyersanyagok. Az avasi református templomban 1941-ben végzett ásatások során nagymennyiségben kerültek elő olyan viseletdarabok, amelyek a görögök kereskedelmi tevékenységéhez köthetők. (Ezeket a textíliákat 1976-1984 között restaurálták, s azóta a Herman Ottó Múzeum viselet-történeti gyűjteményének féltett, időnként kiállított darabjai. Bakó Ádámné 1993-ban megjelent, tanulmányában kitér arra, hogy terjesen sikerült restaurálni egy női ruhát, női körgallért, több pártát, halotti leplet, leányka ruhát, fiú sapkát, férfi mentét, egy díszmagyar viseletet, továbbá férfi és női lábbeliket.)

1 1 BAKÓ Ádámné, 1993. 157-176. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2006. 81