Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

H. Szilasi Ágota: A raktár félhomályában. Kovács Mihály festménymásolatairól levelei és önéletírása tükrében

tartalmaznak élménybeszámolót festői utazásai során Európa nagy képtáraiban, templomokban tett célzott látogatásairól, a remek építmények, szobrok és festmények rá gyakorolt hatásáról. E sorok fűtött hangvétele azok olvasóját is magával ragadják. „Te tolladdal is festesz" - írta Tarkányi. Az Egri Dobó István Vármúzeum képzőművészeti gyűjteményében fellelhető művek mellett ezek, a XIX. századi magyar művészet szempontjából forrásértékű írások voltak segítségemre abban, hogy Kovács Mihály európai festészet remekeiről készített másolatairól szólhassak. Kiemelten 1864 és 1867 közé eső spanyolországi tartózkodását, valamint 1873-74-ben, majd 1877-ben Velencében töltött hónapjait vizsgáltam, mert ezek az időszakok leginkább a másolás jegyében, a képtárakban (Madrid - Prado, Velence - Akadémia gyűjteménye) kemény munkával teltek számára. Szinte üzleti vállalkozásnak hat e vállalása - amellett, hogy saját magának is készített a legnépszerűbb művekről kisebb méretű kópiákat elsősorban megbízásra, eladásra dolgozott. Életművében ez volt a harmadik forrás, a portré és az oltárképfestészet mellett, melyből fenntartotta magát. Ez irányú sikerekkel övezett munkásságát, melyben a legkiválóbbakkal került egy sorba, nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Bíró Béla szerint „külön kell választanunk kettős lényét: korának egyik legelső, legmagasabb művészi intelligenciájú, legbravúrosabb kezű másoló művészét és az ötvenes évek bécsi stílusának unalmas tehetetlenségéből kivergődni nehezen tudó, átlagos festőt, akit a múzsa csókja csak ritkán ihletett magasabb alkotásra. "

8 Mégis vágyai szerint egész életében „történeti festesz" kívánt lenni. E kettősséget, de hangulatának szélsőséges megnyilatkozásait, elkeseredését, vagy sikerein alapuló büszkeségét reprezentálja az alábbi két levélrészlet: „Hát csakugyan oly kevés talentummal áldott engem meg az Isten hogy legjobb barátaim kétségbe esnek jövendőm végett?? vagy csakugyan olyan rosszak képeim hogy a kutyának sem kellenek és csak az én vakságom okozza hogy azoknak hijányát egyedül én nem látom? mert hisz a'képekkel is ugy szokott történni mint némely ember gyermekeivel, hogy t. i. a ' szülőknek mindég legszebbek és legjobbak az ő gyermekeik - ha ez így van, akkor legokosabb a' festészetet abba hagyni és más életfentartásmódról gondoskodni, mert így nem tudom mi lesz belőlem, mert hogy én csak másoljak s csak azon kérődzem mit mások létre hoztak, arra nem kellett volna tanulnom, sem utaznom..., - ha egy kéz rajzot hagyok halálom után hátra mely az én tulajdon szellemem teremtménye, tanúskodni fog volt lételemről, de a'másolat bármily hű és remek legyen is az csak az eredetinek szerzőjét hirdeti. Nem mondom én ezzel hogy ha valami mesterműnek másolására valaki megbízna és azt illően meg is fizetné hogy nem másolnék egy vagy más képet, mert életem fentartására pénz kell, de kizárólag arra vetni magamat azt éppen nem tehetem. 8 BÍRÓ Béla 1930. 32. 671