Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Matits Ferenc: Madarász Victor egy képének Heves megyei vonatkozásai

Matits Ferenc MADARÁSZ VICTOR EGY KÉPÉNEK HEVES MEGYEI VONATKOZÁSAI 1997 augusztusában Madarász Victor

1 elhalálozásának 80. évfordulója alkalmából a nyíregyházi Városi Galériában, majd a rákövetkező évben a debreceni Déri Múzeumban - a Magyar Nemzeti Galéria, a Rákospalotai Múzeum, a Déri Múzeum, a Budapest Történeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint a Madarász-család anyagából - nagyszabású emlékkiállítás készült. A kiállítási anyag válogatását - 1997 tavaszán -, a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Arcképcsarnokában egy váratlan esemény „zavarta meg". A múzeum portása telefonon bejelentette, hogy három személy szeretne egy Madarász-képpel kapcsolatban felvilágosítást kapni. Mivel épp végeztünk tevékenységünkkel, nem láttuk akadályát, hogy egy másik muzeológusi feladat ellátásával folytassuk munkánkat. Meghallgattuk a magyart némi akcentussal beszélő érdeklődők ügyét, akik állampolgárságukat és a kép lelőhelyét titokban tartva, Madarász egy nagyméretű festményéről - többek között a szignóról - készült 4-5 részletfelvételt mutattak. A tulajdonosoktól csupán annyit tudtunk meg, hogy Madarász képe feltekercselt állapotban, egy faládában volt tárolva egy ház padlásán. Némi szabódás után arra a véleményre jutottunk, hogy a fotók minden valószínűség szerint Madarász Victor Kuruc és labanc című, több mint 100 éve elkallódott képéről készültek. A beazonosítást elősegítette Ernst Lajos (1872-1937) a művésztől származó pontos képleírása,

2 amelyet Székely Zoltán 1 Mivel a festőművész valamennyi aláírását - legyen az festmény, levél, írás vagy okirat - következetesen „Madarász Victor" formában használta - függetlenül attól, hogy neve a róla szóló írásokban Győzőként, vagy Viktorként fordul elő - kegyeleti okból és a történelmi hűség miatt, bátorkodtunk nevét az általa használt, eredeti alakban szerepeitemi. Érdemes felidézni Székely Zoltán Madarász Viktor monográfiájának 80. oldalán szereplő 56. lábjegyzetet, amelyben a szerző a XIX. században dívó szemléletről az alábbiakat közli: „...Zách Bódog. Madarász Győző eredeti olajfestménye után kőre rajzolta Marasztani József. ...Figyelemre méltó és jellemző, hogy a nem magyar neveket magyarra fordítják, vagy magyar ortográfiával írják (Viktor-Győző, Felician-Bódog, Marastoni-Marasztoni), hogy ilyen nyelvi külsőségekkel is hangsúlyozzák magyar mivoltukat. " 2 ERNST Lajos 1910. 54. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2006. 659