Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Matits Ferenc: Madarász Victor egy képének Heves megyei vonatkozásai

Madarász-monográfiája is idéz

3 és amelyet ezennel ismét közreadunk: „... A kép tárgya: egy üldözött család templomba menekül, ahol az apa már bekötött fejjel halva fekszik, amíg felesége kis gyermekével ijedten hajlik rá, s néz az ajtó felé. Az ajtón ellenség hatol be, s amint meglátja a holt embert, visszahökken, mert bátyját ismeri föl benne. A háttérben egy pap áll, aki áldólag emeli kezét a két ellenfélre. Az egész képre félhomály borul, a templom intérieur-)

'ének félhomálya, aminek Madarász mindig mestere volt, csak fokozza a kép drámai házasát. ..." A híres, eddig csupán leírásból ismert festmény előkerülésének történelmi pillanatai valamennyiünk

4 életének meghatázozó élményévé vált. Mivel a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai nem láttak lehetőséget az eladásra kínált festmény megvásárlására, a múzeumból távozva felhívtuk a Magyar Nemzeti Galéria illetékes főosztályvezetőjét. Dr. Bakó Zsuzsa készséggel vállalta, hogy másnap tárgyal a képet elidegeníteni szándékozó külföldiekkel. Az eredményt tudjuk: a Magyar Nemzeti Galéria közvetítésével a bácskai tulajdonosoktól a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. vette meg a magyar történeti festészet egyik legfontosabb alkotójának korai főművét, amely 1998 óta letétként a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán szerepel. Az átadás 1998. április 6-án Göncz Árpád köztársasági elnök jelenlétében, ünnepélyes keretek között zajlott le, amelyen - inkognitójuk megőrzése mellett - a három szabadkai tulajdonos is részt vett. A grandiózus festmény azonban nem csupán a XX. században okozott a műbarátok körében izgalmakat, hanem mint kiderült attól fogva hogy 1855-ben megalkották. Engedjék meg, hogy e rövid kitérő után - a Madarász-életműfeldolgozás jelen állapotát tükrözve - közreadjuk, amit a műről, beleértve Heves megyei kapcsolatát is megtudtunk. A sárosi ősöket, gömöri kuruc hagyományokat ápoló nemesi család sarjaként 1830-ban Csetneken /ma Stitnik, Szlovákia/ született és 1917-ben Budapesten elhunyt Madarász Victor sorsa kápráztató sikerekkel és tragikus bukásokkal teli. Pályájának alakulását mértékadóan befolyásolta, hogy 18 évesen csatlakozott a szabadságharchoz, amelyet végigharcolva hadnagyi rangot szerzett. A bukás után bujdosni kényszerült, majd az 1850-es évek elején jogásznak tanult. Pécsett élt ekkor családja körében és itt fordult érdeklődése a festészet felé. Első oktatója Pósa Gusztáv Münchent megjárt helyi festő volt. Mivel itthon nem tudott megfelelő szintű festészeti tanulmányokat folytatni, 1853-ban beiratkozott a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahol két évig - 1855 áprilisáig - a történeti festészet osztályát látogatta.

5 Itteni tanulmányai lezárásaként festette a művész későbbi 3 SZÉKELY Zoltán 1954. 12-13. 4 A Nemzeti Múzeum művészettörténészei Basics Beatrix, Vajda László és a cikk szerzője agnoszkálták az elveszett képet. 5 FLEISCHER Gyula 1935. 66. 660