Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Löffler Erzsébet: Iparosok Eger közigazgatásában a XVIII. században

communitasban, vagyis a külső tanácsban. 1771-ben például a városi tanács 36 (külső- és belső tanácsbeli) tagja közül 17 személy iparos volt. Hoffner János lakatos, Udvardy Antal szabó, Viltinger Illés ács, Hágerer András bádogos, Drabik György gömbkötő, Horváth Imre és Réthi Gábor szabók, Francz József kőműves, Már János kerékgyártó, Hering János kovács, Hanzer Mihály rézműves, Martin Ferenc üveges, Kibler Mihály kerékgyártó, Kréter János ács, Jaminiczky György szabó, Légrády Imre bodnár és Katonszky Pál gombkötő.

40 Érdekes megfigyelni Légrády Imre kádármester közigazgatásban befutott pályáját. 1774-ben jelenik meg a külső tanács tagjai között, 1780-82 között supernumerarius (létszám fölötti, helyettesítő) tanácsos volt a belső tanács mellett, 1783-ban, pedig bekerült a belső tanács tagjai közé, ahol még évtizedekig tevékenykedett.

41 A híres Povolni család egyik tagja, Povolni János kőműves, aki számos egri építkezés pallérja volt, 1781-ben került át az electa communitas számfeletti tanácsosainak sorából a külső tanács rendes tagjai közé.

42 Főbírói tisztségre azonban érdekes módon sohasem jutott kézműves, noha ennek megvolt az elvi lehetősége, hiszen ott voltak a belső tanács tagjai között. Najmajer Ignác gazdag egri kereskedő viszont, aki a XVIII. század végén hosszú évekig viselte a főbírói tisztséget, minden előzmény nélkül került a magas hivatalba, korábban nem volt szenátor.

43 Az ő esete gyakorlatilag példa nélküli a XVIII. század folyamán, ugyanis a püspök a maga jelöltjeit szinte mindig a szenátorok közül állította ki. A XVIII. századi Eger közigazgatásának jellegzetessége volt a keretek közé szorított népképviselet és az önigazgatás. A korlátozás egyrészt a bíró személyére vonatkozott, másrészt azt jelentette, hogy csak a teljes jogú polgárok rendelkeztek minden, a szerződés által biztosított privilégiummal. Köztük nagy számban voltak iparosok. Arra a kérdésre, hogy miképpen juthattak egy város önkormányzatában ilyen jelentős szerephez a kézművesek, már részben megadtuk a választ, amikor utaltunk arra, hogy létszámban milyen jelentős hányadát adták a lakosságnak. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azonban azt sem, hogy a magyar társadalomfejlődés sajátosságai folytán ez a réteg töltötte be azt az űrt, melyet a polgárosodás késői beindulása miatt az értelmiség hiánya okozott. A céhes iparosok igen alapos képzésben részesültek, magától értetődő volt körükben az írni-olvasni tudás, szakmai ismereteik pedig széles körűek és magas színvonalúak voltak. Nem volt az sem ritka, hogy a legények ismereteiket több éven át külföldön is gyarapítot40 BREZNAY Imre 1934. II. 297. 41 HML V-l/a/35, 2-3.; V-l/41. 2.; -l/a/42. 2-3.; V-l/a/43. 4-5.; V-l/a/44. 2-3.; Eger város protocollumai 1774, 1780, 1781, 1782, 1783. 42 HML V-l/a/42. 2-3. Eger város protocolluma, 1781. 43 HML V-l/a/57. 2. Eger város protocolluma, 1793. 588