Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)
Löffler Erzsébet: Iparosok Eger közigazgatásában a XVIII. században
ták. Egy-egy mester az összes munkafázist maga végezte, sokoldalúnak kellett lennie és át kellett látnia valamennyi munkafolyamatot. Ez esetenként sok elméleti (matematika, geometria, fizika, rajz) tudást igényelt. Többen közülük (építészek, asztalosok, ötvösök, ékszerészek, keramikusok) művészi színvonalon végezték munkájukat. Ez a tudás alkalmassá tette őket a hivatalviselésre, a közéleti szereplésre. A kézművesek a XIX. század elejétől kezdve azonban egyre inkább kiszorultak a hivatalokból, azok a tisztségek pedig, amelyeket tovább is viselhettek, már csak alantas feladatokkal jártak. 44 Az iparosodás elterjedésével, a gyárak és a tömegtermelés megjelenésével már nem volt szükség a céhes iparos minden munkafázisra kiterjedő szakértelmére. A gyári munkás már csak alkalmazott volt, aki mindössze egy részfeladatot végzett el. Egyedül már nem is volt képes előállítani a terméket, de át sem látta a munkafolyamat egészét. Nem volt már szükség arra, hogy különösebben művelt legyen, azt a munkafázist, amelyet rutinszerűen végzett, minden iskolázottság nélkül is betanították neki. Sok esetben még az írástudatlanság sem volt akadály. Ezért aztán erősen megkopott a munkás „becsülete" is. Az iparosodás, a velejáró tömegtermelés, a nagypolgárság, az értelmiség megjelenése a magyar társadalomban háttérbe szorította azt a társadalmi réteget, mely a XVIII. században jelentős tényezője volt a városok, köztük Eger életének. IRODALOM HML Heves Megyei Levéltár EKML Egri Káptalani Magánlevéltár BÉL Mátyás 1968 Heves megye ismertetése, 1730-1735. Eger. BIHARI József 1956 Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből. Az egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve II. 392-456. BOGDÁN István 1991 Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig. Budapest. BOROVSZKY Samu 1909 Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye. Budapest. HML V-l/d/3 utasítások Eger város tisztviselői részére. 589