Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Löffler Erzsébet: Iparosok Eger közigazgatásában a XVIII. században

betegeket. A nemesség olyan csekély létszámú volt, hogy itteni jelenlétük gyakorlatilag elhanyagolható. Az egységesen rácnak nevezett szerbek és görögök kereskedelemmel foglalkoztak, részben görög nemzetiségű török alattvalók voltak, akik fel sem vették a magyar állampolgárságot. Török alattvalóként ugyanis jelentős adókedvezményeket élveztek. Mikor a század vége felé ezek megszűntek, többségük el is hagyta az országot.

36 A többnyire szerb nemzetiségű rácok viszont „hátrányos helyzetűek" voltak, mert már 1718 körül kiderült, hogy csak színleg vették fel a római katolikus vallást, noha a transactio kimondta, hogy Egerben senki sem telepedhet le, aki nem az „igaz catholica" hiten van.

37 Gyakran előfordult ugyanis, hogy a rác kifejezés nem a szerbek, vagy görögök nemzetiségét, hanem vallásukat jelzi. Ezeket a csoportokat azért nem vonjuk be vizsgálódásunk tárgyába, mert helyzetüknél fogva részben, vagy egészben nem voltak „hivatalképesek". Hivatalképes volt viszont a német és magyar iparosokon kívül a püspökség és a káptalan nagyszámú alkalmazottja, a kisebb létszámú magyar és német kereskedő réteg, valamint a szőlőbirtokos polgárok. A polgári lakosság tehát 3 nemzetiségre tagolódott, a magyarra, a németre és a rácra. A nemzetiségi hovatartozás a lakosok polgári foglalkozását is jelezte, a rácok főként kereskedelemmel, a németek iparűzéssel foglalkoztak, a magyar nemzetiségű lakosság esetében, pedig részint az iparűzés, részint a szőlőbirtoklás, esetleg a kettő együtt volt a megélhetés forrása. Eger életének az egész évszázad folyamán rendkívül jelentős tényezője volt az iparos polgár. Ezt nemcsak létszámuk alakulása jelzi, hanem az is, hogy a céhek milyen fontos szerepet töltöttek be a város életében. Jó ideig maguk alkották meg szabályzataikat, azaz „statútum alkotási" joggal rendelkeztek, amit a városi hatóság csak megerősített. Nemcsak az iparűzés jogát, hanem a képzést is teljesen magukénak mondhatták.

38 Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a város lakosságának csak a kisebbik fele rendelkezett polgárjoggal, tudniillik a külvárosok lakói nem rendelkeztek polgárjoggal. Csak a teljes jogú polgárnak volt hivatalviselési képessége, ők kaptak iparűzési és kereskedési engedélyt is.

39 Egerben kivételes helyzetnek számított, hogy 1748-tól a teljes lakosságnak biztosították a restauráción, az építőszéken való részvételt, amit később a népgyűléseken tapasztalható nagy zűrzavar miatt ismét korlátoztak. Mindezek figyelembevétele mellett megállapítható, hogy a kézművesek rendszeresen szerephez jutottak mind a magisztrátusban, mind, pedig az electa 36 BIHARI József 1956. 398-399. 37 HML EKML XII-2/d/44. 81. isz. A Fenesy-féle transactio. Az egyezmény 12. pontja szerint eretnekek és zsidók nem telepedhetnek le a városban, ennek érdekében a szerbek átmenetileg uniáltak. Lásd még DERCSÉNYI Dezső-VOIT Pál 1972. 29. 38 CSIZMADIA Andor-KOVÁCS Kálmán-ASZTALOS László 1972. 245. 39 CSIZMADIA Andor-KOVÁCS Kálmán-ASZTALOS László 1972. 191-192. 587