Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Löffler Erzsébet: Iparosok Eger közigazgatásában a XVIII. században

levélért, vagyis az egri polgárságot igazoló okmányért is fizetni kellett 2 forintot. A magisztrátus polgárbefogadási joga csak a fallal körülvett belvárosra korlátozódott, a külvárosban, az ún. hóstyákon a letelepedés a taksás (bérelt) föld kiváltásával járt. A hóstyák lakóinak jogállása alacsonyabb volt a városi polgárokénál, jogilag olyan zsellérek voltak, akik bérelt földjük megmunkálása mellett bérmunkát is vállaltak a teljes jogú polgárok, vagy a püspökség és a káptalan szőlőiben. A polgár befogadás kapcsán egy idő után már azt is megkívánta a tanács, hogy a letelepedőnek ajánlói is legyenek. Iparosok esetében ez leggyakrabban a céh volt, de azt is elfogadták ajánlásnak, ha a jelentkező egri leányt, vagy özvegyet vett el feleségül.

15 Az iparos polgárok a XVIII. században jelentős számban vettek részt az önkormányzatban, a városi közigazgatás majdnem minden szintjén viseltek hivatalokat. A közigazgatást a kettős tagozatú tanács végezte, mely a kis- vagy külső és a nagy- vagy belső tanácsból állt. Az előbbinek általában 24, az utóbbinak, pedig eleinte 6, később 12 tagja volt.

16 Sőt, 1734-ben már számfeletti tanácsosokat is választottak, akik azokat az aktuális szenátorokat helyettesítették, akik betegség, vagy más ok miatt az ülésen nem tudtak részt venni. A számfeletti tanácsosoknak eleinte nem volt díjazásuk, később esetenként fizették őket.

17 A belső tanácsot szenátusnak, vagy magisztrátusnak, a külsőt, pedig electa communitasnak (választott polgárság) hívták. A magisztrátusnak természetesen nagyobb hatásköre volt, mint a nagytanácsnak. A kistanács a város állandó és általános igazgatói hatósága volt. Tagjai, a szenátorok, akik - hacsak méltatlanná nem váltak rá - hivatalukat rendszerint életük végéig viselték, mert évről évre újraválasztották őket. A bíró is majdnem mindig közülük került ki, megbízatása neki is csak az egy év múlva esedékes következő tisztújításig szólt. Természetesen egy-egy bírót, ugyanúgy, mint a szenátorokat évről évre újra is választhatták.

18 A restauráció, vagyis a tisztújítás december utolsó, vagy január első napjaiban volt, a város egész polgárságának (generalis consessus) részvételével. Az egyezmény alapján a bírót a püspök által kijelölt személyek (általában három) közül kellett választani. Hatásköre nemcsak a közigazgatásra, hanem az igazságszolgáltatásra is kiterjedt.

19 A bíró fizetése Egerben a XVIII. század elején 150 magyar forint, 18 „kila" búza, 2 gönci hordó bor, ugyanannyi sör és 200 font tehénhús volt. A 18. század végén a Helytartótanács 431 forint fizetést állapított meg az egri bírónak.

20 15 BREZNAY Imre 1933.

1. 59-76. 16 CSIZMADIA Andor 1962. 26-27. 17 BREZNAY Imre 1933.

1. 155-156. 1793. október 27-én azonban a jegyzőkönyv tanúsága szerint két számfeletti tanácsos a rendes tanácsosokéval azonos fizetést kapott. Lásd még: HML V-l/a/57. 18 CSIZMADIA Andor 1962. 26. 19 BÉL Mátyás 1968. 66-67. Gyakran előfordult, hogy a püspök nem három, hanem csak kettő, éppenséggel egy személyt kandidált a főbírói posztra. Lásd: HML V-l/a/40. 2.p. HML V-l/a/24. 1-3. 20 CSIZMADIA Andor 1962. 29-30. 584