Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Löffler Erzsébet: Iparosok Eger közigazgatásában a XVIII. században

Az akkor Kassán élő Fenesy György püspök a káptalannal együtt azonban igényt tartott a püspökség régi birtokjogának visszaállítására. A szabad királyi rangra emelés ugyanis több szempontból támadható volt. A püspök és a káptalan bizonyítani tudták régi birtokjogukat, mégpedig IV. Béla király 1261-ből származó oklevelével, amelynek egy 1271-ben keletkezett hiteles másolata birtokukban volt.

4 Ezt megerősítette az az 1649. évi 45. törvénycikk, mely kimondta, hogy minden olyan privilégium, mely az illetékes földesúr hozzájárulását nélkülözi, érvénytelen.

5 Közjogi szempontból is támadható volt a rangemelés, mert az nem lett az országgyűlésben kihirdetve. 1694-ig tartott a város és a földesurai közötti per, amikor a bemutatott bizonyítékok alapján I. Lipót visszaállította Eger püspökének korábbi birtokjogát.

6 Ezzel a város jogállása megváltozott: a püspöki mezővárosok sorába került, mivel azonban a lakosság annak reményében költözött ide, hogy privilegizált helyzetben lesz, olyan mértékű volt a csalódás, hogy a püspök és a káptalan úgy döntöttek, hogy a remélt privilégiumok egy részét megadják a lakosságnak. Ez egyébként a püspökségnek is érdekében állt, hiszen nem szerették volna, hogy visszaessen az új beköltözők Eger iránti érdeklődése. Ezt követően jött létre a püspök és a város magyar, német és rác lakosságának képviselői közötti egyezmény, az úgynevezett Fenesy-féle transactio, mely másfél évszázadon keresztül a város életét és természetesen közigazgatását meghatározó jogforrás volt. Az egyezmény 12 pontból állott, melyek közül a két első és a kilencedik tartoznak szorosan a tárgykörünkhöz. Ezekben esik ugyanis szó a jogállásról, és azokról a privilégiumokról, melyek Egert a közönséges mezővárosok fölé emelték. Az 1. pont szerint Eger elállt a szabad királyi rang és pecsét használatától és ígéretet tett, hogy a mindenkori püspöknek, mint örökös földesurának engedelmeskedni fog. A 2. pont biztosította, hogy a fallal körülvett város magyar, német és rác nemzetiségű lakosai önmaguknak bírát és magisztrátust választhatnak, akiket a püspök-földesúr erősít meg hivatalukban. A 9. pont pedig a ius gladii-ra, a pallosjogra, az ítélkezés jogára vonatkozott. Az egyezmény szerint a pallosjogot a magisztrátus csak a püspökkel közösen gyakorolhatta. A többi pont a haszonvételi jogoknak a város és a püspök közötti megosztásáról, illetve a jobbágyi szolgáltatások megváltásáról szólt.

7 Az egyezmény olyan nagy számú és horderejű kedvezményt biztosított a polgárság számára egyetemlegesen és külön-külön egyaránt, hogy a Mária Terézia által 1767-ben elkezdett úrbérrendezés alkalmával a város kitartott a szerződés mellett, mivel az sokkal előnyösebbnek tűnt. Az 1771. június 6-i közgyűlési jegyzőkönyv ezt rögzítette is. Ez később súlyos bonyodalmakhoz vezetett. Az 18484 BOROVSZKY Samu 1909. 107. 5 Magyar Törvénytár 1608-1657. 549. 6 SZEDERKÉNYI Nándor 1891. IV. 18-20. 7 HML XII-2/d/44. 81. sz. A Fenesy-féle transactio. 582