Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Berecz Mátyás: Eger városfalai

A városfal a XVIII. században folyamatosan pusztul. 1695-től a fenntartás költségei a várost terhelték. A magisztrátus azonban állandó pénzhiányra hivatkozva igyekezett ezt a terhet másra hántani és inkább tétlenül nézte, hogy a düledező falak anyagát válogatás nélkül hordja szét a lakosság és a földesúr. 1765-ben a magyar katonai főparancsnok hiába rendelte el a városfalak haladéktalan kijavítását, a várostól és a püspökségtől is visszautasítást kapott. Három évi eredménytelen vita után végül a bécsi katonai hatóságok hozzájárultak a városfal teljes lebontásához. Ekorra már az építmény egy része áldozatul esett a püspökség nagyarányú városátalakító munkájának, építkezéseinek. A falak teljes lebontásával a városi magisztrátus már veszélyeztetve látta jogi és anyagi érdekeit, ezért a püspöknél kérelmezte a még fennálló falak megtartását. A püspök ezt csak a város költségén tudta elképzelni, így a magisztrátus is kénytelen volt beadni a derekát. A püspökség által elrendelt falbontások azonban nem terjedtek ki a falrendszer egészére. így egy 1786-ban és egy 1822-ben készült térkép az építmény ÉNy-i részét zömében fennállónak ábrázolja. A kapuk lebontására a XIX. században került sor. A város négy kapuja közül a legjelentősebbet, a Hatvanit bontották le először 1837-ben az új főszékesegyház környékének rendezésekor. A Hatvani kapu elbontását követte a Rác és a Makiári kapu. Utolsónak a Cifra kapu maradt, melyet az 1878. évi nagy árvíz után hordtak el. A kapuk megszüntetésével a még ittott fennmaradt városfalak javarészét is lebontották a század közepéig. Azonban egyes falszakaszok még hosszabb ideig fennmaradtak, s kerítések, épületek falaként szolgáltak. A városfal topográfiája és leírása A város falainak nagy része napjainkra elpusztult. A XVIII. század vége óta zajló átalakítása ellenére a középkori városszerkezet és utcahálózat alapvonalaiban megmaradt, igy a védművek nyomvonala a legtöbb helyen napjainkban is élesen felismerhető, s telekhatárok jelzik a több mint 400 éve épült falak helyét. Itt azonban fordított hatásról van szó. A falak és kapuk megépítése Egerben az utcahálózat kialakulása után következett be, a falak a már kiépült város peremvonalának szélén húzódtak, így elhelyezkedésüket a már kialakult városszerkezett határozta meg és nem fordítva. Korai palánk- (sánc)fálról pontos tervrajz vagy felmérés nem maradt fenn, főbb jellegzetességei azonban jól kivehetők a korabeli vedutákról. Az alacsony, favázas sáncfalat árokkal és az árok külső oldalán húzódó cölöpsorral (latorkert) vették körül, így próbálták fokozni a sánc nyújtotta gyenge védettséget. Egyedül a kapuk épültek kőből. A sáncfal zömében a majdan kiépítendő kőfal nyomvonalát követte a kapukkal egyetemben. 559