Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Fűköh Levente: „Beszélő nevek” a Mátra Múzeum őslénytani Gyűjteményében

Füköh Levente „BESZÉLŐ NEVEK" A MÁTRA MÚZEUM ŐSLÉNYTANI GYŰJTEMÉNYÉBEN Az élővilág rendszerezésének története során sokan, sokféleképpen igyekeztek valamiféle rendet, rendszert létrehozni, mely támpontot adhat, hogy földünk élőlényeit, növényeket, állatokat egységes szempont alapján nyilvántartásba lehessen venni. Ezeknek a törekvéseknek mindmáig használt változata Linné nevéhez fűződik. Linné, vagy ahogy a család eredeti nevét írták Linneus dolgozta ki azt a mesterséges rendszert, ami elsősorban jól látható morfológiai jegyekre épült, így például a növények esetében a virágok anatómiájának tulajdonított nagy jelentőséget, a szirmot alkotó sziromlevelek számának, elhelyezkedésének, a porzók számának és elhelyezkedésének adott különös hangsúlyt. Ettől egyszerűbbnek tűnik az állatok rendszerezésével kapcsolatos elképzelése, ahol egyértelműen a külső morfológia volt a döntő a rendszer kidolgozásánál. Rendszerét mesterséges rendszerként tartjuk nyilván, mert mint a fentiekből is kitűnik, igen sok szubjektív elemet tartalmazott. A morfológiai hasonlatosságok alapján kidolgozott alapkategória a genus (nem) lett, melyen belül az egyedi elkülönítést a species (faj) jeleníti meg. Mint a mesterséges rendszer kidolgozója, nem volt tekintettel a származási kapcsolatokra. Az első munka, mely már egyértelműen a származási kapcsolatokat vette alapul, Ch. Darwin nevéhez fűződik. Napjainkban többféle módszer található, talán elegendő itt annyit megjegyezni, hogy a vizsgálati módszerek fejlődésével egyre gyakoribb, hogy olyan, korábban nem vizsgálható tulajdonságokat tekintenek alapnak, mint például a sejt egyik alkotóelemének, a mitokondriumnak az örökítő anyagát. Ezek a biofizikai, biokémiai módszereken alapuló vizsgálatok sokszor új, a korábbi rendszerhez képest is meglepő eredményeket produkálnak. Nem véletlen tehát, hogy a rendszer, bár a fő elemei ma is a Linné által kidolgozott kategóriákat mutatja, folyamatosan változik. Elég legyen itt csupán példaként annyit megjegyezni, hogy míg a rendszerezés kezdeti időszakában, az egyszerű testfelépítésű élőlényeket a mesterséges rendszerek, szinte mint „elhanyagolható élőlényeket" a rendszer végére helyezték, innen a véglények kifejezés, addig a fejlődéstörténeti rendszer természetesen kiindulási alapAz egri Dobó István Vármúzeum Evkönyve, 2006. 531