Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Fodor László: Az egri vár gótikus palotája keleti oldalán végzett régészeti falkutatások, vizsgálatok 2005-ben

szerkezeti szempontból eleddig nem ismertük. Reméltük, hogy a falkutatási és régészeti munka fontos eredményeket hozhat abban is, hogy a fentebb már említett korai palotaszerkezet megmaradt XIV. századi oszloptörzse milyen épületegyüttes része lehetett. Az első vizsgálatunkkal sikerült a mai keleti végfalnál meghatároznunk azt a korai (XIV. századra keltezhető) járószintvonalat, amelyet a palota homlokzati főfalában már az 1960-as évek elején végzett régészeti munkák során megtaláltak és azokat ott süllyesztett padozat-járófelület jelzéssel és kapcsolódó elfalazott ajtóbejáratokkal a korábbi épület maradványaként megtartottak és bemutatva ma is láthatók.

8 Szerkezetileg ehhez a járófelülethez tartozik az a nyolcszögletű, tagolt vállkiképzésű oszloptorzó, amelyet a keleti falban egy falújítás során találtak meg.

9 A kutatás során építészettörténeti és művészettörténeti szempontból egyértelművé vált, hogy az oszloptörzs olyan korábbi épület része lehetett, amely egyelőre nem ismert a palota szerkezetében. Ma ugyanis szinte minden földszintes boltozat dongas kiképzésű, míg az oszloptörzs szerkezete és típusa alapján egy kora-gótikus, két oldalra kiosztott, nyolc kőheveder taggal boltozott terem fő tartó (talán közép) oszloppillére lehetett. Ezt bizonyítja „in situ" terem középen megtalált helyzete is, mint például az oszloptörzs lábazata körül megmaradt eredeti padlószintet jelző kőpadozat is. A palotára vonatkozó XVIII. század építészettörténeti forrásanyag a dongaboltozatok egy részének építését, (netán újraépítését) a XVIII. század elejére eredezteti. Erre utalnak a korábbi helyiségrészek vizsgálatai is.

10 A 2005. évi kutatásunk során a palota mai délkeleti külső sarokszögletnél megfigyeltük, hogy az itt lévő jelentős teherhordó falat, (mai keleti végfal) egy viszonylag gyenge alapozásra építették. Ez is egyik bizonyítéka annak, hogy a mai végfalat egy későbbi időpontban építették erre a helyre. A külső sarokszögletnél vizsgált keleti alapfalszerkezet késői beépítését erősítik meg a rétegelemzések eredményei is, minthogy ott 60 cm mélységben fekáliás és égettes, hamus, laza barnás-fekete rétegben kizárólag XVIII-XIX. századi festett oldalú, felül-belül mázas vékony vászonfazék töredékeket, állatcsontokat, üvegdarabokat találtunk, így az itt lévő betöltés a mai palota keleti záró fallal együtt XVIII. század első felénél nem lehet korábbi. A területre tervezett további régészeti és falkutató vizsgálatunk arra irányult, hogy a palota homlokzati főfalának és az ehhez kapcsolható (értelmezhető) keleti „végfalnak" a vonalát megtaláljuk és dokumentáljuk. Követve a mai egyértelműnek tartott XV. századi homlokzati főfal alapszerkezetét, megállapítható volt, hogy az eredeti alapozás folyamatos, és teljes falszélességben, kívül-belül szabá8 DÉTSHY Mihály-KOZÁK Károly 1959-1960. 48-50. 9 KOZÁK Károly 1989-1990. 364. 10 DÉTSHY Mihály-KOZÁK Károly 1959-1960. 36-38. 521