Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hiedelmei a hajósi sváboknál

De a hajósi sváb asszonyok ma is többségében ugyanazokat a hagyományos ételeket készítik, amelyeket szüleiktől, nagyszüleiktől tanultak. A táplálkozási szokásokhoz fűződő hiedelmek azonban ma már inkább csak az emlékezetben élnek. A kenyér és a kenyérsütés A házi kenyér sütése az 1960-70-es évekig volt szokásban. A liszt kitüntetett szerepéhez, megbecsüléséhez fűződik a következő hiedelem: An Lejfl vol Meahl gia, annach gait dr Hearrgid zeah zurück. Wenn a Arms kämmt, seall soll ma itt leer futtschicka, nach soll ma a Aei gia, a Aei ascht a groß Almosa. A Aei odr en Leffl vol Meahl, abr leer soll ma 's itt futtschicka. (Aki egy kanál lisztet ad, annak az Isten tizet fizet vissza. Ha szegény kopogtat, ne küldjük el üres kézzel, hanem adjunk neki egy tojást, a tojás nagy alamizsna. Egy tojást vagy egy kanál lisztet, de üres kézzel ne engedjük el.) A kenyérsütés folyamatához számos hiedelem- és vallási tartalmú cselekvés kapcsolódott. A hajósi sváb asszonyok úgy tartották, hogy a pénteki napon s nagypénteken is szabad kenyeret sütni, sőt kenyeret sütni pénteken kell. Ennek az a magyarázata, hogy egyszer Jézus járta a világot, és rosszul lett a pénteki napon a lúgtól, mert mostak. De ott a szomszédban kenyeret sütöttek, és a kenyér illatától rendbe jött Jézus. Tehát Jézus szereti a kenyér illatát. Ezért mondják a hajósi asszonyok: Wäscha soll ma itt en die Fraiteg, abr Brot bacha ibrhaupts soll ma. Azaz: Mosni nem szabad pénteki napon, de sütni igenis kell.

3 Két karácsony között (zwischid die Faiteg) között azonban nem sütöttek kenyeret, mert azt mondták, akkor nem lesz szerencse az új esztendőben. A kovászolást, a dagasztást nem nézhette idegen személy, a gazdasszony még az ajtót is bezárta ilyenkor. A morzsoltkára (Taeigbresala) is vigyázni kellett, mert ha azt ellopják, akkor elrontják a kenyeret. Ha a szomszédasszony átment morzsoltkát kérni, nem szívesen adtak, de inkább letagadták, hogy van a háznál. Amikor a kenyeret bevetették a kemencébe, rövid fohászt mondtak: En Gotts Nama (Isten nevében) vagy: Gott Vattr, Gott Su, Gott Heilagr Geist! (Az Atya, a Fiú, a Szentlélek!) Ezt követően - a hiedelem szerint - a kenyér egyszer sem égett meg (and 's ischt nia itt schwarz wara). Számos hiedelem-elképzelés élt azzal kapcsolatban, hogy mikor lesz jó vagy rossz a kenyér: 3 SCHŐN Mária 2005. 304. 46