Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Ujváry Zoltán: Egy tudós egri pap értekezése a proverbiumokról. Szvorényi József (1816–1892)

Szvorényi a proverbium vizsgálatának szinte minden olyan területét érinti, amelyek a későbbi kutatásban - lényegében jelenünkig - különböző irányú és szempontú megközelítéssel a műfaj tudományos kérdései között szerepelnek. A definiálásra nagy anyagismeret alapján tesz kísérletet. A proverbium kategóriáin belül igyekszik rendet teremteni. A közmondás definiálásához sorra veszi a proverbium fogalomkörének példáit. Rámutat azokra a fontos jegyekre, amelyek a csoportokat egymástól elválasztják, illetőleg amelyek közös vonást mutatnak. A közmondást a példabeszéddel együtt határozza meg. „A' közmondások 's példabeszédek a' szemlélődő emberi értelemnek, 's a ' nép ' saját, házi, nyilvános, erkölcsi, 's vallásos életéből merített tapasztalásának rövid, velős, 's közajkakon forgó kifejezései. Közmondásoknak neveztetnek, mert országos szójáratban, közkeletben vágynak; példabeszédeknek, mert nagyobb részt példázatok 's képekben szólónak. " Szvorényi fontos felismerését mutatja, hogy a közmondások körét a proverbium mai fogalmának megfelelően kitágítva vizsgálatba vonja a következőket: példabeszéd, jelesmondat, elmés mondat, éle és ötlet. Folklór szempontból különösen jelentős az adoma, a mese, monda és a népdal kapcsolódó elemeire való rámutatás. A példabeszédei a közmondás legközelebbi rokonaként említi. A példabeszéd célzással, példálózva mondja ki az ember véleményét, azt amit másokkal, a jelenlévőkkel tudatni akar. Ajelesmondatot (sententia, gnoma) a közmondással szoros rokonságúnak tekinti, szinte alig válik el tőle, de mégsem azonos. Pl. A fösvénynek amije van nincs jelesmondat, de nem közmondás; a Csak a part mentiben hajókáz közmondás, de nem jelesmondat. Ugyanakkor az Ártatlanságnak csak egy a szava jelesmondat és közmondás is. Szvorényi a proverbiumok egyik csoportjának az elmésmondat (apothtegma) megjelölést adja. Az elmésmondat rövid, élces mondat vagy felelet, amely alig különbözik a közmondástól. Főleg jeles személytől származik. Példaként Kinizsi mondását idézi. Akkor hangzott el, amikor Mátyás király Kinizsit követnek akarta küldeni a törökhöz: Egy fej sem illik úgy nyakunkhoz, mint magunké. Ez közmondás, de Simonides (görög költő, i. e. 559-469) mondása: Ha ostoba vagy okosan, ha okos vagy ostobán cselekszel elmésmondat, de nem közmondás. Úgyszintén külön csoportot alkot az éle és az ötlet. A közmondással kapcsolódó példája: A szép asszony is, ha megvénül, csúnya időt ér. A proverbiumok keletkezése korának, helyének, szerzőjének a megállapítását rendkívül nehéznek tekinti, hiszen „a föld majdminden régi s ujabb népeinek közmondásai egyeznek és... ezen szellemi találkozásukat évezredeken át is fen tudják tartani. " Felveti, hogy mi rejlik annak a hátterében, hogy a közmondások idő, tér 465