Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Hoppál Mihály: A samanizmus „népi vallás’?

bé reagálnak a környezet hallható és látható ingereire. A második kritérium, hogy ezt a másfajta tudatállapotot elő tudják hívni a lelki válságok esetén, továbbá, hogy ebben az állapotban képesek kommunikálni az elképzelt (a tudományos szempontból nem-létező!) lényekkel, amelyek viszont az adott vallási-hiedelem rendszer elemei. Fontos a negyedik kritérium is, amely - a német tudós szerint - a vallási specialisták (s a sámán is ezek közé tartozik) az adott társadalomban mint a vallási eszmék magyarázói segítik az egyént a biztonságérzésük megtartásában, s végül működésük látható formában is testet ölt, azáltal, hogy a helyi szokásoknak megfelelően elkészített rituális öltözetben, eszközökkel, technikákkal felvértezve végzik tevékenységüket - röviden ők a helyi hagyományok hordozói, megtartói.

14 Szeretném felhívni itt a figyelmet egy fontos momentumra, amelyre Ulla Johansen is utalt, nevezetesen a lokális hagyomány, a helyi spirituális és rituális tradícióra. Ez a felismerés egyébként egyre inkább előtérbe került az elmúlt néhány évben, amikor néhányan a sámánhagyományok kutatói közül kifejezték elégedetlenségüket a sámánizmus túl gyakran használt, s ezért is üressé lett kategóriájával kapcsolatban. Mircea Eliade ismert monográfiája ugyanis egy olyan absztrakt modellt, módszertani keretet kínált a kutatóknak, melybe minden belefér, de egyszersmind ki is hullik belőle. Általánossága miatt az Eliade-féle sámánizmus modell, mint ideál-kép sehol se létezett, az egy tudósi konstrukció, s ez egy komolyan veendő módszertani kérdés a további kutatás számára, hogy mennyire használható. Ami viszont realitás, az a helyi, létező variánsai a sámán kultúráknak. Ezért az -izmus végződésű terminus helyett a sámánság kifejezést javasoljuk.

15 A komoly kutatásnak tehát a helyi hagyományt kell vizsgálnia, hiszen a sámánok tudása a helyi folklórban és mitológiában gyökerezik, és csak annak kontextusában ismerhető meg igazán. A mitológia az a kulturális alrendszer, természetesen szorosan a nyelvhez kapcsolódva, amely a legidőtállóbban őrzi azokat a szövegeket (sokszor csak töredékek vagy istennevek formájában), amelyekből aztán a mítoszok, mitikus elbeszélések, legendák, mondák újra meg újra előállíthatók, vagyis új rámondhatok. Röviden a sámánok világképét a helyi mitológiában fellelhető „mentális modellek"

16 segítségével ismerhetjük meg. A mitikus hagyomány valójában nagyon konzervatív szerkezetét és témáit tekintve, s mint gondolati séma ('mental representation') könnyen túléli még a radikális történeti változásokat is, s ily módon igen hatékonyan közvetít a múlt és a jelen között.

17 Éppen ezért például a mongol népi mitológiai tudat őrizte meg a régi mongol sámánhagyomány több elemét.

18 14 JOHANSEN, Ulla 1999. 1. 15 Vö. PENTIKÄINEN, Juha et alii eds. 2002.; HOPPAL Mihály 2005. 16 SIIKALA, Anna-Lena 2002. 109. 17 Vö. SIIKALA, Anna-Lena 2002. 110. 18 BIRTALAN Ágnes 2005. 452