Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Császi Irén: „Óvd a vésztől jószágunkat”. Szent Vendel Heves megyei kultusza

Császi Irén „ÓVD A VÉSZTŐL JÓSZÁGUNKAT' SZENT VENDEL HEVES MEGYEI KULTUSZA A pásztortársadalom, főképpen a juhászok jeles napja volt október 20., Vendel napja. Szent Vendelt a pásztorok és a mezei gazdák, a majorságok és az állattartás védőszentjeként tisztelték. Dögvész és mindenfajta állatbetegség esetén hozzá fordultak segítségért. Népies szobrait, az állatokat megtizedelő járványoktól való védelem miatt, vagy a jószágvész megszűnéséért hálából állították. A Vendel tisztelet hazai meghonosodása a XVIII. század közepétől figyelhető meg. Terjesztésében fontos szerepe volt a török hódoltság után elnéptelenedett területekre telepített németeknek, akik a Dunántúl mellett Magyarország keleti részén, Szolnok, Zemplén és Heves megye településein is nagy számban jelentek meg.

1 Heves megyében az 1734-1790 közötti évtizedekben a németek betelepítését az egri püspökség, a káptalan indította el, és a szervezett földesúri telepítés folytatta.

2 A káptalan 1731-ben kiadott telepítési szerződésével svábokat, meg Köln, Landau, Trier, Rajna-kerület, Bajorország és Bamberg vidékéről származó német jobbágyokat telepített a Heves megyei Szalókra.

3 A német telepesek terjesztették a hazájukban intenzíven élő Vendel tiszteletet, melynek szép példája a Szalók határában 1805-ben épült Vendel kápolna. A német benépesítés érintette Kerecsend, Maklár, Nagytálya, Kápolna és Kompolt lakosságát is. Évszázadokon át Heves megye egyik meghatározó gazdasági ágazata volt az állattartás, amelyben a szarvasmarha, ló, juh és sertéstenyésztés a jellemző.

4 A XVIII. században a juhtenyésztésben megjelenik az új fajta, a merinó juh, mely sokkal igényesebb mint a racka. A dunántúli uradalmakba a merinó fajtához értő német juhászokat hívtak, akik Vendel tiszteletét hozták magukkal, és új lakóhelyükön is terjesztették.

5 A Vendel tisztelet legfőbb mozgatóerejét a katolikus egyházi propaganda je1 GULYÁS Éva 1986. 43-56. 2 PETERCSÁK Tivadar 2005a. 7-17. 3 DERCSÉNYI Dezső-VOIT Pál 1969. 662. 4 PETERCSÁK Tivadar 2005b. 246-253. 5 GULYÁS Éva 1986. 43-56. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2006. 425