Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Kovács Béla: A kereszteletlen csecsemők eltemetésének szokása Heves-Külső-Szolnok és Borsod vármegyékben a XVIII. században

A vizsgált időszakban az általános magyar egyházi gyakorlat az volt, hogy a születés után általában egy héten belül megtörtént a keresztség szentségének kiszolgáltatása, amelyet mindig a pap végzett a templomban, ünnepélyes szertartás keretében. A szükségkeresztség egyszerű szertartását azonban minden olyan személy elvégezhette, aki a keresztségét bármely rítus, vagy protestáns hitfelekezet gyakorlata szerint felvette, ezért a püspök az egyházlátogatás során a protestáns lelkészeket és bábákat is kikérdezte a keresztség általuk kiszolgáltatott módjáról. A szükséghelyzet legtöbbször a szülés folyamán állt elő, amikor a csecsemőt halálos veszedelem is fenyegethette. Ezért egészségügyi megfontolásból a világi hatóságoknak gondoskodni kellett arról, hogy minden faluban lehetőleg a megyei orvos előtt vizsgázott bába működjék. A plébánosoknak viszont lelkiismereti kötelességük volt, hogy megtanítsák őket a nehéz szülés közbeni, vagy közvetlen a szülés utáni szükségkeresztelés módjára. A plébánosoknak erről minden évben le kellett vizsgáztatni a bábákat, a vizsga tényét és eredményét táblázatos kimutatásba foglalva a kerületi főesperesnek kellett megküldeni.

4 Ha a bába bármely ok miatt életképtelennek tartotta az újszülöttet, köteles volt azt szükségkeresztségben részesíteni. Ekkor csak az „N., én megkeresztellek téged az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében!" szavakat kellett elmondania, miközben a csecsemő fejére kereszt alakban bármilyen tiszta vizet csorgatott. Ha egyértelműen nem tudta eldöntetni, hogy a magzatban van-e élet, akkor & feltételes keresztség szabályai szerint az előző formula elé a „Ha élsz... " szavakat kellett tennie. A bábakeresztség érvényessége, illetve kegyelmi hatása ugyanolyan, mint a pap által végzett keresztelésé. Ha a csecsemő életben maradt, akkor a pap a templomban utólagosan csak a szentség lényegét nem érintő (szentelt sónak a szájba adása, kézfeltétel, ördögűzés, szent olajjal és krizmával való megkenés, fehér ruha és égő gyertya átadása) szertartásokat végezte el. **** A XVIII. századi püspökök közül Barkóczy Ferenc püspök (1744-1761) 1746-ban látogatta meg az egri egyházmegye területén fekvő plébániákat. Az ezekről készült jegyzőkönyvekben nem találtam adatokat a kereszteletlen csecsemők eltemetésének módjáról. öli, méhét fölhasíttatván, a magzatot vetesse ki belőle, hogy ha még elevenségben volna, keresztségét elérhessen. " MKL VI. 565-566. keresztelés címszó. 4 A Barkóczy Ferenc püspök (1744-1761) által összeállított egyházmegyei rendeletgyűjteményt javított és bővített fomában Eszterházi Károly 1767-ben újra kiadta Statuta Dioecesis Agriensis.... Agriae 1767. Ebben részletesen szabályozta a plébánosok feladatait. 356