Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Kovács Béla: A kereszteletlen csecsemők eltemetésének szokása Heves-Külső-Szolnok és Borsod vármegyékben a XVIII. században

Eszterházy Károly egri püspök (1761-1799) 1766 és 1767 között a hevesi és a borsodi főesperességek területén lévő plébániákon, 1780-ban Eger városában végezte egyházlátogatásait. Az egyes plébániákról készült részletes jegyzőkönyvek teljes szövegét 1997 és 2001 között nyomtatásban is közzétettem.

5 Ezek alapján a szokás meglétének adatait, illetve ezek hiányát a szóban forgó területen lévő 100 plébánia, illetve a hozzájuk tartozó 217 filiális község és 67 puszta esetében sikerült összegyűjtenem, az alábbi megoszlásban: Kerületek Plébánia Filia Puszta Együtt Eger városa 1 1 Patai 23 17 10 50 Felső-Heves 22 42 16 80 Alsó-Heves és a Jászság 15 6 10 31 Tiszántúl 6 15 13 34 Heves-Külső-Szolnok 67 80 49 196 Alsó-Borsod 12 36 11 59 Felső-Borsod 21 101 7 129 Borsod 33 137 18 188 Vármegyék együtt 100 217 67 384 A fenti terület egyházigazgatási beosztásnak középkori előzményei vannak. Ekkor Heves vármegyében két főesperesség volt, a patai és a hevesi. A patai főesperesség természetes határait a Zagyva és a Tárna, a hevesi főesperességét a Tarna-Zagyva-Eger-Laskó-Tisza folyása képezte. Az Eger-Sajó-Tisza által határolt Borsod vármegye teljes területe a borsodi főesperes egyházigazgatása alatt állt. A kemeji főesperességhez tartozott a Tiszántúl egy része, amely a Tisza folyó Tiszadorogma és Szajol közötti szakaszától keletre, a régi Külső-Szolnok vármegye területére esett. Ide tartoztak a jász területek és a kunok által lakott Kolbázszék is.

6 Az 1569. évi 52. törvénycikk úgy rendelkezett, hogy mivel a törökök elfoglalták Külső-Szolnok vármegyét, ezért ennek a területnek magyar közigazgatását és bíráskodását a még meg nem hódolt Heves vármegye tisztikara lássa el. Ettől kezdve az összevont terület Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegye lett, és ez maradt 1876-ig, amikor a XXXIII. törvénycikk értelmében megalakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegye. A hódoltság utáni egyházigazgatás lényegében megtartotta a középkori területbeosztást. A XVIII. század első felében csak annyi változás történt, hogy a na5 CV HEVES, CV BORSOD, CV EGER 6 KOVÁCS Béla 1987. 36-61.; KOVÁCS Béla 2001. 83-102. 357