Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Bődi Erzsébet: A szatmári svábok sajátosságai a táplálkozáskultúra terén

nyos táplálkozáskultúránk megismeréséhez és tudományos kérdések megoldásához (a legkiemelkedőbbek közül pl. a palócok ünnepi és hétköznapi ételeinek, étkezési rendjének monografikus feldolgozása, a lakodalmi örömkalács kartográfiája stb.),

10 másrészt azért, mert a magyar nyelvterületen élő nemzetiségiek közül jelenleg a svábok táplálkozási szokásairól tudunk legkevesebbet. A táplálkozáskultúra pedig az a terület, amivel egy közösség gyakorta demonstrálja sajátos értékeit, hogy azokkal is önmeghatározását elősegítse. Mindezeknek következtében a specifikumokat meghatározni akarók elé* közvetlenül is feltárulnak azok az ételek és fogyasztással kapcsolatos normák, amelyeket az adott esetben nevezhetünk etnikai hagyomány részeinek. Általában a svábok étkezéssel kapcsolatos normáit takarékosság, egyszerűség és beosztás jellemzi.

11 Még napjainkban is az idősek ételeiket majdhogy saját maguk által előállított nyersanyagokból készítik. Rendszeresen csak kenyeret vásárolnak. A legfontosabb és leggyakoribb alapanyaguk a liszt, bab, burgonya és a káposzta. A korábbi empirikus néprajzi kutatások is a lisztalapanyagú ételekre figyeltek fel. Cservenyák László a Strudli, Nudli, Unkrätz (császármorzsa), Knépfli tésztákról írt tanulmányában.

12 Szabó Ágnes szintén a tésztafélék szerepét elemezte a szatmári svábok táplálkozásában.

13 Mindezeket a specifikumokat csak azok tudták megismerni és körülírni, akik valamikor már megfigyelhették a svábok családi életét. Ezek a hagyományok a sváb közösségeken belül érvényesültek. Viszont a sváb táplálkozáskultúrának van egy olyan területe, mely a szatmári sváb tájakon túl, majdhogy országszerte és Közép-Európában elismerést szerzett. Ez a sertéshús sváb módon történő feldolgozása és konzerválása, mely több részletében különbözik a szatmári magyarok gyakorlatától. Jónéhány hústerméke pl. a sváb sonka, kolbász valamint szalonnája sváb jelzővel védett márkájú tájjellegű élelmiszertermékek lettek.

14 Belföldi és külföldi kereskedelmi láncolatba kerültek bele. Előállításuk kinőtte az egyéni paraszti háztartást, iparszerűvé vált, de a feldolgozás és a konzerválás menete a mai napig a régi (népi) eljárást követi.

15 A sváb hagyományos sertéshús feldolgozásának termékei tehát kereskedelmi for10 SCHWALM Edit 1989.; 1981. * A szatmári sváb hagyományos kultúra megismerése céljából végzett néprajzi kutatásaimat, mint az MTA-DE Néprajzi Kutatócsoportjának főmunkatársa, akadémiai támogatással és az OTKA T 049349 sz. alatt nyilvántartott pályázat keretében végzem. 11 Az 1920-as években Vállaj község monográfusa ezt írta a sváb parasztokról: „(...) Takarékossága a zsugoriságig fokozódik. A pénz túlzott tisztelete az oka maradiságának is. Jómódú nép és mégis rosszul táplálkozik" Idézet Kosa László után. KOSA László 1990. 170. 12 CSERVENYÁK László 1991. 13 SZABÓ Ágnes 1998. 14 FAZEKASNÉ KOVÁCS Edit 2001. 15 SZABÓ Ágnes 2000. 49-52. 31