Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Szabó László: Paraszttársadalom – a parasztság és rendiség fogalmának társadalomnéprajzi értelmezése

lamszervező munkában, ám még két évszázad múlva is csodálattal emlegetik a nyugatiak a magyar király hatalmát (s birtokainak nagyságát). Nem vitás, hogy ez a hatalom közvetlenül a keleti nemzetségfői, törzsfői hatalomból származott. A XII. században előbb kiteljesülni látszott, majd megrendült a Civitas Dei eszméje. Az állam mindinkább kivonta magát az egyház uralma alól (invesztitúra harcok), s kezdte egyre inkább a saját útját járni. Különböző feladatokra szerveződött társadalmi csoportok kezdtek elkülönülni, s követeltek védelmet, jogot e szolgálataik fejében. Egyre inkább felsejlenek egy új társadalmi szerkezet körvonalai, s annak belső rendszere a rendi társadalomé. A historikus nagy szerepet tulajdonít az antik gyökereknek, amely megteremtette a munka szakszerűségét, az antikban kiépült egységes egyház szervezetnek, amely rugalmassá vált és „a szokásszerű mozgalmakat egyre finomabban követte", siettetve azt a folyamatot, amely védi a szakszerű munkát, kialakít egy újabb viszonyrendszert, amely óriási mélységekbe nyúlt vissza az antik bukása után és „ új alkotó elemek érvényesülését biztosította, primitív kezdeteikből kiemelve őket. " Ez az egész folyamat Hajnal István szerint nem tudatos szerveződés eredménye, hanem „szinte növény szerűen nő fel a legalsó talajból", s az egyes rendek más-más okok miatt szerveződnek: a nemesség és a papság „adminisztratív szerepénélfogva válik renddé"; a várost a föld népe kényszeríti arra, hogy szakszerűen építse ki „forgalomgazdálkodásának munkaszervezetét"; a parasztság pedig teljes életével a földhöz kötődik és hivatásrétege nem a földtulajdon, hanem a munka alapján alakul ki. A XIII. századtól nálunk is az egész társadalmat áthatja a rendiség szelleme, s kialakul az egyházi és világi rendek hierarchiája, aholis az egyház a középkori állam támasza. Lezárul a kusza, a személyes kapcsolatokat még mindig erősen érvényre juttató hűbéri rendszer, s csak bizonyos maradványaiban él tovább. „A rendiség ilyetén kifejlődése az alkotmány teljes átalakulására vezetett. " Noha bennünket elsősorban a parasztság érdekel, róla önmagában mégsem beszélhetünk. Szólnunk kell röviden a nemesi rendről is, amely közvetlenül fölötte áll a jobbágy-parasztságnak, a legalsó rendnek, amely össze van kötve a földdel, de az mégsincs tulajdonában; a parasztságnak, amely alá van vetve a nemes földesúrnak, a föld tulajdonosának, de akinek nincs joga arra, hogy a földnek és a munkának korlátlan ura legyen, mert köti a szokásjog; a parasztságnak, melynek hivatásrétege, rendje nem a földtulajdon, hanem a munka alapján szerveződik és közösségeit az úr uralja ugyan, de annak belső életébe nem szól bele. Hajnal István úgy véli, hogy „a mindent átható szokás szerűség kényszere kötötte meg az erősebbet, biztosította a gyengébbet. Az erők autonómiája helyett az exisztenciák autonómiája" SL meghatározó. A nemesség szerveződése, a rend határozottabb körvonalai nálunk a XIII. század elején kezdenek körvonalazódni és a nemesi rend gyors egységesülését az 290