Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Szilágyi Miklós: A kisipar népi iparművészetté válásának körülményei és következményei

Az önálló műhelyt fenntartó népi iparművész rangú, illetve ennek a címnek az elérésére aspiráló kovácsnak vagy késesnek egyébként, mert a munkájáéit kapott ellenérték számára létkérdés, tudomásul kell vennie, hogy mindig a megrendelő „diktál". Aligha képzelhető el tehát olyan mester, aki a maga „művész" voltára hivatkozva visszautasíthatná a szakmájába vágó s anyagilag kifizetődő megrendeléseket, ha azok nem illeszthetők bele a „népi iparművészet" fogalmi keretébe. Nem csupán a nem-művészi feladatokat kell elfogadható szakmai színvonalon megoldania a kisiparosnak, hanem esetenként, ha a megrendelés úgy szól, valamelyik történeti korstílusban kell létrehoznia egy-egy funkcionális tárgyat, tárgyegyüttest, illetve „mások" (nem is feltétlenül igényes...) terveit kell megvalósítania. Éppen ezért az okkal-joggal „népi iparművészként" tisztelt mester munkásságának egésze soha sem fog vita nélkül beleférni a „népi", egy része pedig a „művészet" fogalmába. A népi iparművészeti zsűrik ezt vagy tudomásul veszik, s ez esetben a megkívánható színvonalon dolgozó mester bemutatott munkáinak megítélésére illetékesnek tekintik magukat, vagy továbbra is fenn marad az eddigi, eléggé következetlen zsűrizési gyakorlat. Vagyis az, hogy az alkotó nem tudja pontosan kikalkulálni: egy-egy konkrét tárgy esetében vajon az iparművészeti vagy a népi iparművészeti zsűri-e az illetékes, illetve nem érti, hogy az ön-megítélése szerint azonos szakmai színvonalon elkészített tárgyait az egyik népi iparművészeti zsűri miért, a másik miért nem fogadja el. A kisipari háttérrel függ össze, hogy egy-egy, a megrendelői igényekre felkészült műhelyben készülő népi iparművészeti tárgyak ,,kézműves" jellegét vajon megváltoztathatja-e a „célgépek" alkalmazása: a ráverő kovácssegéd légkalapáccsal való „kiváltása", az elektromos meghajtású fúró, a daraboló, a csiszoló gépek munkagyorsító-erőkímélő célú használata stb. Maga a mester esetleg észreveszi egy másik mester készítményét látva az ilyen jellegű gépi megmunkálás árulkodó jeleit - az etnográfus zsűritag viszont nem feltétlenül. A kézi és a gépi munkának a kombinálását az esetben szokták a népi iparművészeti zsűrik elfogadni, ha nem „ordít" a tárgyról a nem-kézi megmunkálás. Vagyis ha az apróbb-nagyobb „korszerűsödés" ellenére - ami egyébként a falusi-mezővárosi kovácsműhelyekre is jellemző volt végig a XX. században! - a népi iparművész műhelye megmarad meghatározóan kézműves jellegűnek. Lábbeli készítő iparágak A csizmadia mesterség oly mértékben „hiány-szakmává" vált az elmúlt ötven év során, hogy a manapság dolgozó csizmadiák által elvileg figyelembe vehető „kézműves hagyomány" rétegzettségét szinte szükségtelen számonkérnünk.

5 An5 A csizmadia-mesterségről összefoglalóan: GÁBORJÁN Alice 1991. 294-308. - L. még: CS. SCHWALM Edit 2003.; VAJKAI Aurél I960.; VÁMOSI Nándor 1942. 269