Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)
Viga Gyula: A jankófűrész, a fajankó és a kétkezi munka hasonló segítői
IL A hordozható fűrészbak szegedi, jankófűrész elnevezése alkalmat ad arra, hogy röviden kitérjek azokra a tárgyakra, amelyek formájukban és/vagy elnevezésükben a kétkezi ember segítőiként, szolgálóiként jelennek meg. Önmagában is kérdéses, hogy a népnyelvben, ill. a különféle mesterségek és munkafolyamatok szókészletében felbukkanó, személynévi eredetűnek vélhető elnevezésük valóban abból ered-e, hogy a nyelvi gondolkodás mintegy megszemélyesíti az adott tevékenységben résztvevő szerszámot. Bizonyosan nagyon régi az emberiség, ül. a kézművesség történetében az idea, hogy a különféle - elsősorban tárgyak, anyagok - tárolására, ül. tartására szolgáló eszközöket, vagy annak bizonyos részleteit ember- vagy állatalakban jelenít meg. Jószerével lehetetlen igazolni, hogy az antropomorf és a zoomorf ábrázolások közvetlenül vagy közvetve táplálkoznak a kultuszból - a régészet talán túlzottan könnyen nyúl a kultuszokhoz -, a kézművesség, ül. a művészet akkor is vissza-visszanyúlt ezekhez a formákhoz, amikor már bizonyosan szekunder jelentőségű volt annak szellemi gyökere. Az anyag, a forma, a funkció és a „jelentés" teljességgel bizonyára soha nem vált el egymástól. Bizonyosan nem véletlen az sem, hogy adott miliőben és funkcióban akár évezredeken át konzekvensen ilyen jellegű eszközök jelentek meg. (Elgondolkodtató szempontokra hívja fel a figyelmet Verebélyi Kincső az „elemi stílusréteg", az antropomorfizáló tendenciák, és a formák értelmezése kapcsán. 20 ) Gondoljunk például a nyüt tűzhelyek sajátos eszközére, a gyakran állat-néven emlegetett és teriomorf formában elkészített „tűzikutyára": a stilizált állat alakú példányai éppen úgy zoomorf névvel ismertek, mint az egyszerű állványok. Az ezzel kapcsolatos kutatás a felmerülő problematikát éppen úgy számba vette, mint az eszköztipológiát és a tárgy történetének időrendjét. 21 Bár a roppant nagyszámú európai folklór adat és azok értelmezése lényegében megrajzolja azt az ideát, hogy miért voltak a tűz körül és a tűzhelyen zoomorf - vagy antropomorf - eszközök, 22 de a régészeti publikációkban máig felbukkan mind a hálónehezék, mind a tűzikutya a nyüt tűzhelyek körül előkerülő agyag/cserép ponkok interpretációjaként. 23 Másfelől, nagyon találó Verebélyi Kincső - talán a sírjeleken túlra is kibővíthető - felvetése, hogy a kutatás a formákat és díszítményeket elsősorban jelképként értelmezi, s nem az esztétikai megformálás eljárásai felől. 24 Ezen persze nem csodálkozhatunk: ha hasonló kontextusban többször hasonló formák, díszítmények találhatók, vagy azok jelképi tartalma bármikor, bármilyen kontextusban igazolható, akkor a kutató - ha bizonyítani nem 20 VEREBÉLYI Kincső 2002. 53. 21 Csak a legfontosabbakra utalva: BÁTKY Zsigmond 1909. 78-89.; BÁTKY Zsigmond 1938. 1-11.; CSEFKÓ Gyula 1931. 38^0.; DROST, Dietrich 1954. 100-158.; GUNDABéla 1951. 179-181.; HUTÁS Magdolna, R. 1958.; NIELSEN, Erik-KYLE, Meredith Phillips 1975. 357-366. 22 HOFFMANN-KRAYER-BÄCHTOLD-STÄUBLI 1929-1930. II. 1402-1403. 23 NIELSEN, Erik-KYLE, Meredith Phillips 1975. 361. 24 VEREBÉLYI Kincső 2002. 58. 26. jegyzetpont. 179
