Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Viga Gyula: A jankófűrész, a fajankó és a kétkezi munka hasonló segítői

tudja - csak megkérdőjelezheti a jelképi tartalmat. A tárgyakra vagy a díszítményekre illesztett jelképi tartalom a tudományban - mint szamáron a fül - örökre ott maradt. Végtére is, az időbeli és a jelentésbeli „síkok" soha nem lehetnek elég sűrű rácsozatúak. Mindez nagyon messze vezet, jelen közleményben a témával csak érintőlegesen - de nem mellékesen - foglalkozom csupán. A magyar népnyelv éppen úgy számos eszközt, tárgyat ismer - úgy tűnik személynévvel megjelölve, mint ahogy a régiségből állat- és ember alakú tárgyak maradtak fent a kulturális örökségben, amelyeknek viszont gyakran az eredeti elnevezését nem ismerjük. A nyelvészet az alaktanban köznevesülésnék. nevezi az ilyen tárgynevek kialakulását, ami azonban többféle módon létrejöhet: metaforával, metonimiával, ad hoc, vagy - hangalaki hasonlóság alapján - népetimológiával. A nyelvünkben leggyakoribb „eszköznév", ajankó - bizonyára kissé bizalmas, tréfás, talán „tótos" hangulata miatt is - a legrégibb köznevesülésnek látszik.

25 6. kép. Faragószék német rézmetszeten, 1698. (Gertrud Benker nyomán) Egyfajta rövid kabát, dolmány jelentésben 1452-ből ismert a jankó szavunk említése. BENKŐ Loránd (főszerk.) 1970. II. 260.; SOLTÉSZ Katalin, J. 1979. Mizser Lajosnak köszönöm meg, hogy a téma megvilágításában, a szegényes irodalom számbavételében segítségemre volt. 180