Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Paládi-Kovács Attila: A Felföld ásványvize: a csevice

árusítani a közeli falvakban, városokban, s esetleg távolabbra"is elszállítani. A gyengén szivárgó, s a „kevés erejű" csevicét csupán a helység lakosai használták. A források hozama és a víz „ereje", szénsavas jellege évszakonként is változik. Párádon a „büdös köves forrás"-ról 1819-ben megjegyezték: „A'víz ereje tavaszszal, füzfa-fakadáskor legnagyobb... "

l9 Ebeckről azt írták, hogy „savanyúvíz-forrása tavasszal és nyáron kellemes italt ád, büdös-köves [kénes] lévén, ősszel pedig és télen megváltozik annyira, hogy a' közönséges vízhez hasonló".

20 Baracán és Cakón (Gömör m.) a rétben volt a csevicce forrása. Azt tartották a régi öregek, hogy vizük tavasszal a legjobb, amikor a csaté fakad.

21 A csevice-források a XIX. században több figyelmet kaptak, mint korábban és későbben. Értékesebb, nagyobb forrásokhoz fürdőházakat építettek, vendégeket fogadtak, s palackozással, a csevice árusításával is több helyen foglalkoztak. Akkor is említenek elapadt, betaposott, elhagyott forrásokat. 1864-ben Vadnáról jelentették Pesty Frigyesnek, hogy a borpincék közelében régebben létezett egy savanyúvíz-forrás, de a marhajárás miatt „betapostatott", s már nyoma sem látszik. A falu 60-65 éves gazdái azonban még emlékeztek a forrásra.

22 Ajnácskőn, s a közeli bazaltvidéken számos erősen vasas csevice fakadt, s híres fürdő volt a XIX. században. Viszont az 1930-40-es években csupán néhány idősebb „környéki palóc hordja még és issza hűségesen a csevicét".

23 Az 1960-as években szűnt meg a csevice forrása Csernely (Borsod m.) határában, s az utóbbi évtizedekben „ment el az ereje" a szintén régtől ismert füleki csevicének. Savanyúvíz-források Bél Mátyás műveiben Bél Mátyás Notitia címen készült vármegye-leírásai az 1730^1-0-es években számos helység kapcsán említik az ivóvíz forrásait, a vízellátás lehetőségeit. Nevezetes forrásokról, különösen gyógyvizekről, ásványvizekről, karsztvidékek vízgondjáról következetesen beszámol minden kötetben. Gömörpanyitról megjegyzi, hogy lakosai „ ivóvizüket a Sajóból nyerik, oly módon, hogy kora reggel merítik ki azt cserépkorsókkal, majd elhelyezik bent a házakban és csak azután isszák, hogy a szennyeződés leülepedett benne. " A gömöri karszt falujáról, Aggtelekről kiemeli: „Patakja nincs. Van azonban a falu közepén egy igen egészséges és bő vízzel felfakadó forrás: belőle szerzik a lakosok az ivóvizet és itatják jószágaikat is. " Aggtelek létezése egyetlen forrástól függött! Az ún. Szárazvölgy közeli tele19 FÁY András 1819. 11. 20 MOCSÁRY Antal 1826.

1. 328. 21 B. Kovács István közlése 2005-ben nagyszülei nyomán. 22 PESTY Frigyes 1988. 295-296. 23 NOSZKY Jenő é.n. 12. 15