Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Paládi-Kovács Attila: A Felföld ásványvize: a csevice

A mészkőhegységek közelében szintén akadnak ásványos vizek, olykor langyosak és a kénhidrogéntói záptojás-szagúak. Ilyen meszes, kénes vizek bugyognak fel a régi Hont vármegye északi felében a Mere, Gyügy, Bori falvakhoz tartozó mésztufa dombokon. A magyaradi meszes-kénes hévvizek is a Búr-patak mentén húzódó mésztufából törnek elő. A „büdös-forrás"-ok vizét is árusították a kereskedések, s itt-ott kisebb fürdők is épültek rájuk.

13 Hont megyének szintén voltak híres savanyúvíz forrásai (pl. Szalatnya, Szántó, Palojta), s olyanok is, melyeknek a vizét csak a helyi lakosság fogyasztotta (Egeg, Csali, Hontvarsány). A források között akad néhány olyan, amelyeket a középkor óta ismer és használ a vidék népe. Párádról írják, hogy az ott felbuggyanó szénsavas és kénes források vizét évszázadok óta isszák a palócok különféle betegségek és nyavalyák ellen.

14 Tornaija, Fülek, Tar, Recsk, Garáb s még számos más helység csevicéjét is századok óta emlegetik. Vannak azonban olyan források is, amelyek időnként, koronként szünetelnek, s olyanok, amelyeket az utóbbi száz év bányászkodása, geológiai kutatása vagy a helybeliek kútfúrása nyitott meg. Kisterenye és Nagybátony határában az 1930-as években két-két új cseviceforrásra bukkantak. Előbbiek a Salgótarjáni Rt. mélyfúrásai által keletkeztek, a nagybátonyiak pedig újraéledt természetes források.

15 A „borsodi víz" Edelény közelében az egyik szénbányában fakadó szénsavas víz, s csak az utóbbi három-négy évtizedben vált ismertté. Mátraderecskén a határban feltörő csevice-forrás (Kovácsói-kút) mellett a belterületen is találtak csevicét kútásás közben.

16 A csevice-források vízhozama helyenként és koronként igencsak eltérő. Párádon 1819-ben a fő forrás „t.i. a' büdösköves elég bő, kimeríttetvén fél óra alatt megtelik, 'egyszerre majd egy akónyit [kb. 51 litert] tart üregekben; mindazonáltal nagyobb merítésekben gyakran várni kell megtelésére. "

17 Ehhez tudni kell, hogy a Mátra, mint a vulkanikus hegységek többsége, vízszegény, s összes forrása együtt is alig éri el egy-egy bővizű karsztforrás vízhozamát. Kedvezőbb helyzetjelentést adtak a parádi csevicéről az 1840-es években. Medve Imre idejében a víz „mintegy 2 láb szélességű gömbölyű lyukból bugyog föl, olly gazdagon, hogy reggeli 4 órától estig sem meríthetik ki egészen, s ha ez megtörténik is néha, másnap reggel újra színültig gyűl. "

18 A források értékét a kiegyenlített bő vízhozam és a víz „ereje" adta meg. Csak a bőségesen bugyogó, szénsavdús, ízletes, kedvező élettani hatású vizeket lehetett 13 BOROVSZKY Samu é.n. [1906] 3-4.; FÉNYES Elek 1851.1-IV. 14 PAPP Károly 1905. 46. 15 NOSZKY Jenó' 1937. 130. 16 BÁRDI Ida 1973. 74. 17 FÁY András 1819. 22. 18 MEDVE Imre 1846. 10. 14