Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Varga Marianna: A boldogi és turai hímzések azonossága és különbsége a XX. század fordulóján

jában - ahonnan a kendő a gyűjteménybe került - „boldogi varrott kendőnek" neveztek. Kiss Mihályné Gregori Erzsébet (1876-1968) édesanyja boldogi varrott kendőit az 1910-es évekig jeles ünnepeken viselte. „...Már nem volt illendő hordani a fehér kendőt, amikor valakinek olyan lánya lett, aki maga is cifrába járt. " Ezeken a „kisvarrásos kendőkön" kevés lyukvarrás, száröltés-láncöltés volt horgolással vagy huroköltéssel szegélyezve. Kissné lánykorában édesanyja egyszerűbb varrású kendőit hordta. Mire eladósorba került „nagyobb varrással, cifrábbra" hímezték nyakba és fejrevaló kendőit. Egy négyszögletes nyakbavaló és két fejrevaló kendője volt „boldogi varrással", melyeket szülei Boldogon rendelésre varrattak. Az 1900-as években a boldogi asszonyok a turaiak ízlését figyelembe véve készítették el a fehér varrott kendőket. Kérdezték is a vásárban a turai asszonyok: „...hoztak kendtek őszirózsásat, összefordított lyukút, horgolt szélűt?" „Négysarkos kendő", „egész kendő", „fehérvarrott kendő" (nyakbavaló kendő) A nyakbavaló kendők legrégibb típusa négyszögletes. Átlagmérete 170x170 cm. A fehérhímzéssel díszített kendők alapanyaga gyári sűrű fonalbeállítású vászon (gyolcs), hímzőfonala a mai osztatlan fonaltípusnak felel meg. A minták alkotóelemei a kisebb és nagyobb körök lyukhímzéssel, az apróbb pöttyök és levelek laposöltéssel, a szárak és az indák száröltéssel, a nagyobb szívek, körformák, a tulipánok körvonalai és a szegélysorok huroköltéssel kivarrottak. A nagyobb lyukakat pókozással töltik ki. A legrégibb kendők horgolt csipkével szegélyezettek. A századforduló után készült kendők szegélyén a hurkolás és a fölötte futó lyuksorok általában kondomot mutatnak, „őszirózsás" és „macskanyomas" mintával. A sarokminták szimmetrikusan felépített, stilizált ágas-leveles virágbokrok tulipánnal-szívvel, őszirózsával. A négyszögletes kendők szembenlévő sarkaiban azonos minta van, de akadt kezünkbe olyan kendő is, amelynek háromféle sarokmintája és két hosszanti oldalán változó szegély sora volt, így egy nyakbavaló kendőt két-három változatban is viselhettek. Az 1900-as években már számos ügyeskezű asszony - akinek nem volt pénze készen venni - gondolkozni kezdett azon, hogyan lehetne megoldani a gyolcskendők előrajzolását és varrását. Eleinte csak a pontos másolásra törekedtek, majd fokozatosan kialakult a turai fehérhímzésre jellemző aprólékos, gondosan kivitelezett formakincs, amely a boldogitól már teljesen eltérő. A századfordulón hat író- és varróasszony neve ismert Túrán, akiknek jellemző alkotásait a Néprajzi Múzeum, a Petőfi Múzeum és Népművészeti Intézet, je125