Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Varga Marianna: A boldogi és turai hímzések azonossága és különbsége a XX. század fordulóján

lenleg a Hagyományok Háza textilgyűjteményében találhatjuk meg. Gólya Anna (P. M. 64.2.1), Benke Gáborné Tusor Mária (N. M. 62.7.5), Lajtos Mária (N. M. 52.25.23 és P. M. 58.25.1), Király Elekné Jenéi Júlia (N. I. D.59.169.1), Tóth L. Istvánné Kuti Ágnes (P. M. 64.3.1 és 64.3.2), Kiss Mihályne Ballá Julianna (18-24. táblák). Kuti Ágnes csak a körvonalat jelölte be a hímzendő gyolcsra és előrajzolás nélkül varrta ki a fehérhímzésű kendőket. Az egyik legrégebben készített „őszirózsás" nyakbavaló kendőt Tóth L. Istvánné Kuti Ágnes (1876-1969) családjában kettévágva találtam meg. Kuti Ágnes tervezte és hímezte 15 éves korában saját részére. Az eredetileg négyszögletes kendő két-két oldalán más-más változatú mintával szegélyezett, a két sarokminta is más, így kétféleképpen tudta viselni. Idősebb korában nővére lányainak ajándékozta a kendőt, akik kettévágva osztoztak meg az ajándékon és félkendőnek viselték. A két darabból álló nyakbavaló kendőt 1964-ben vásároltam meg a Petőfi Múzeum részére. A kendőt „őszirózsás" szegélysor keretezi, az egyik sarokmintája „tojásos" (kisebb tulipán-tojás-hármasszív, a tulipánból kinövő virágos ág egy-egy szőlőfürttel. (P. M. 64.3.1)) A másik sarokminta szívből kinövő 2-2 leveles ág; az elsőt egy kisebb szív, a másodikat őszirózsa zárja le. (P. M. 6.3.2) A négyszögletes kendőket lassanként kiszorítja az olcsóbban előállítható ún. „félkendő" vagy „szabott kendő", melynek formája a derékszögű háromszöghöz hasonló (154x200 cm). Boldogon az 1900-as évektől csak háromszög formájú fehérrel hímzett „nyakravaló" kendőket varrtak. A félkendő „kerek farkának" megoldását csak a nagyon ügyeskezű íróasszonyok tudták szépen elkészíteni. (P. M. 64.2.1) A lánykáknak édesanyjuk, anyagi helyzetüktől függően varrt, vagy varratott „horgolt" vagy „slingölt" szélű kendőt. A horgolt szélű kendő olcsóbb volt, mert azon kevesebbet kellett hímezni. Sára Józsefné (1895-1973) részére édesanyja 6 éves korában varratta az első „slingölt szélű" kendőjét. (N. M. 52.25. 23) „Horgoltszélű gyermekkendője" a Petőfi Múzeum textilgyűjteményében található. (P. M. 58.25.1) A nyakbavaló egész- és félkendők tiszta fehérrel varrottak, csak a „vállra eső tulipán piros, hogy jobban hozzáessen az archoz". A varrott kendőt úgy vették fel, hogy sarka hátul a pruszlik közepéig ért, a pruszlik ezüst csipkéjéhez díszesen kivarrott sarkát tűzték, a két kerek farkot a szoknyán terítették szét. A fehér varrott kendő az 1890-es évektől az 1960-as évekig hozzátartozott a máriáslányok, menyasszonyok ruhatárához; a nagylányok, menyecskék „második legünneplőbb öltözetének" számított. Általában karácsony, húsvét, pünkösd második napján, farsang vasárnapján és minden hónap első vasárnapján templomba viselték. Nyáron bőujjú félinghez, ezüstcsipkével díszített fekete-kék-zöld virágos selyem- vagy atlaszpruszlikhoz, télen a kék-lila-zöld selyem bujkákhoz hordták. Az 1960-as évek elején még láttunk a menyasszony vállán hófehér, ropogósra keményített „slingölt szélű varrott kendőt". 126