Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Varga Marianna: A boldogi és turai hímzések azonossága és különbsége a XX. század fordulóján

A Néprajzi Múzeum és a Petőfi Múzeum (Aszód) textilgyűjteményének az 1890-es és az 1900-as évekből származó boldogi és turai fehérhímzésű kendőit áttekintve megállapíthatjuk, hogy alapanyaguk, méretük, díszítményük és technikai kivitelezésük azonos. Hollóné Hatos Kornélia szerint - Horváth Józsefné Őszi Mária - aki Túrára is járt árulni a kendőket, a legkiválóbb íróasszonyok közé is tartozott, akinek rajzait a Dobó István Vármúzeum néprajzi adattárában egy 28 lapból álló mintagyűjtemény őrzi (Ujváry Ferenc boldogi tanító gyűjtése). Az első hét mintát Horváth Józsefné, a többit tanítványai rajzolták.

4 A legrégibb hímzések Túrán a nyakbavaló, a fejrevaló és a kézbe való kendőkön találhatók. A századfordulón a „fehér varrott kendőket" Boldogon varratták vagy a hatvani, aszódi, turai vásárokon a boldogi asszonyoktól vásárolták. Özv. Kiss Istvánné Tóth Örzse (sz. 1885, Boldog) még emlékezett arra, hogy nagyanyjával, Csatlós Ferencné Őszi Borissal, aki híres íróasszony volt, átjártak Túrára varrott kendőket árulni. Az 1914-es évekig más boldogi asszonyok is árulták a hímzett kendőket Túrán. Végigmentek az utcán „kajabáltak és már jöttek is nézni az asszonyok a »kendőket«". A nyakbavaló „négysarkos" kendőnek 10-15 Ft, a „félkendőnek" (háromszögalakú, azaz átlósan kettévágott) 5 Ft volt az ára. A fejrevaló és a kézbevaló kendők eladási árára már senki sem emlékezett. Boldogon a századfordulón a fonósházaknál jöttek össze a lányok-asszonyok „eladóra varrni". A legidősebbek még az 1960-as években is emlegették „Fülke öreganyót", aki nagyon szép zsebkendőket varrt eladásra. A jobbmódú gazdák és feleségei és lányai Boldogra mentek át „varrott kendőt" parancsolni. 1964-ben a 90 éven felüli generációhoz tartozók közül még számosan, édesanyjuk azonban kizárólag „boldogi varrott kendőket" viseltek. Ez meglehetősen drága volt, így sokan csak kölcsönkérték, vagy komoly anyagi áldozatot hoztak egy-egy darab megvásárlásáért. Tanulmányozva a Néprajzi Múzeum és a Petőfi Múzeum (Aszód) textilgyűjteményének az 1890-es és az 1900-as évekből származó boldogi és turai fehérhímzésű kendőit, megállapíthatjuk, hogy alapanyaguk, méretük, díszítményük és technikai kivitelezésük azonos. A Néprajzi Múzeum textilgyűjteményében található 149.717 számú „macskanyomas" és a 142.437 számú „őszirózsás" négyszögletes formájú boldogi nyakbavaló kendők és a 138.285 számú „őszirózsás" fejrevaló kendő kompozíciója teljesen azonos az 1900-as években Túrán viselt kendőkkel. Ezt bizonyítja a Petőfi Múzeumban levő 64.1.1 leltári számú „macskanyomas" mintájú nyakbavaló kendő, melyet Tóth G. Mihályné családos. SCHWALM Edit 2005. 364.; HOLLÓNÉ HATOS Kornélia 1942.; UJVÁRYNÉ KERÉKGYÁRTÓ Adrienne 1936. 124