Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Bathó Edit: A jász viselet újjászületése

kérteién volt, hiszen még ekkor is csupán a régi ábrázolásokat vették alapul, s nem használták fel a Jász Múzeumban is igen nagy számban meglévő eredeti féketőket. Ezt a jász ruha kollekciót igen sokáig használta az együttes, majd pedig a Barkóca Gyermek Néptáncegyüttes. 1977-ben a Jászsági Népi Együttes a KI-MIT-TUD?-ra készülve egy újabb jászsági tánc koreográfiát is a műsorára tűzött, amihez 6 öltözet női ruhát is készíttetett Boldizsár Dezsőnével. Ebben az időben a jász viseletről csupán szórványos közlések jelentek meg, s azok sem voltak nagyon ismertek. Az együttes vezetői ekkor úgy gondolták, hogy az új jász viseletet kékfestő anyagból varratják meg. Feltételezték, hogy a kékfestő egykor használt alapanyaga volt viseletünknek. Az anyagot Jakkel Sándor, Jászapátin működő közismert kékfestő mester egyik tanítványától, a Debrecenben dolgozó Boly ós Andrástól szerezték be és hamarosan el is készült a hat rend női ruha. Az öltözetek formai megoldása à jászok táncra is használt ún. gyüvő-menő ruháját mutatta. A szoknya hossza azonban igen rövidre sikerült, csupán a lábszárközépig ért, s a fékető igazi alakját sem sikerült még eltalálni. 1978-ban megalakult a Jászapáti Néptánc Együttes, akik első koreográfiája természetesen jászsági tánc volt, melyhez a jászberényihez hasonló kékfestő ruhát készíttettek. Ezek varrója szintén Boldizsár Dezsőné volt. A későbbi kutatások azonban egyértelműen bebizonyították, hogy a jász viseletben nem volt meghatározó a kékfestő, mint alapanyag, csupán a hétköznapló női és férfi kötények készültek belőle. Az 1970-es évek végétől a szolnoki Damjanich János Múzeum, valamint a Jász Múzeum néprajzosai (Gulyás Éva, Tóth János, Bathó Edit) egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a jász viselet kutatására, alaposabb megismerésére. Nagyszámú viseleti- és fotóanyagot gyűjtöttek össze a Jászság településein, és megindult a téma levéltári kutatása is. Egymás után láttak napvilágot a különböző viselet leírások és tanulmányok, amelyek már komoly segítséget nyújtottak a jász viselet rekonstrukcióihoz. 1983-ban a Damjanich János Múzeum elhatározta, hogy egy falinaptárt jelentet meg Szolnok megye népviseleteiről, s ehhez a helyszíneken készítettek kitűnő felvételeket. Az anyagi források hiánya miatt a falinaptár sajnos nem valósult meg, de szerencsére megmaradtak azok a felvételek, amelyek később nagyon sokat jelentettek az oly kevéssé ismert jász viselet népszerűsítésében. Az első, magánszemély részére varrott jász viseletet 1989-ben Horti Istvánné, jászberényi nyugdíjas varrónő készítette el a menyének. Az NDK-gyártmányú bordó színű, nyomott mintás, nehéz selyem anyagból, az eredeti viseleti darabok alapján varrott öltözet földig érő alsószoknyából, viganóból, pruszlikból, vajszínű selyem keceléből, dinnyeujjú fehér ingvállból állt, amelyhez a viselője eredeti kék bársony, kerepélyes féketőt kötött. Ezzel voltaképpen kezdetét vette a jász viseletek készítésének újkori időszaka 110