Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)
Bathó Edit: A jász viselet újjászületése
A jász viselet, mint az újjáéledő jász öntudat egyik kifejezője (1990-es évek) A jász viselet feltámasztásának igényét a Jászságban kezdettől fogva az egyre erősödő jász öntudat motiválta. A jászok mindig rendkívül büszkék voltak történelmi múltjukra, egykori kiváltságaikra, s jász mi voltukra. A jász öntudat különböző megnyilvánulásai minden korban érzékelhetők voltak, de a II. világháborút követő szocialista időszakban nem mindig volt szerencsés ennek hangoztatása. Az 1989-es rendszerváltást követően a Jászságban soha nem látott lendületet vett a hagyományőrzés. Egymás után alakultak meg a különböző civil szervezetek (Jászok Egyesülete, bandériumok, baráti körök, Hagyományőrző Néptánc Együttes), akik a már régebben működő csoportokkal együtt (néptánc együttesek, népdalkörök, díszítőművészeti szakkörök, Városvédő és Szépítő Egyesület) komoly törekvéseket tettek a régi népi és polgári hagyományok felelevenítésére. 6 Szabó László ezt az időszakot a történeti és a kulturális tudat korszakaként jellemezte, amelyben már nem az egykori privilégiumok, hanem inkább a történeti és kulturális hagyományok kapnak mind erőteljesebb szerepet. 7 Ez az időszak - sajátos tartalommal és karakteresebb arculatot öltve -, voltaképpen napjainkban is tart és számos megnyilvánulását figyelhetjük meg. A jász viselet feltámasztásának érdekében, az 1991-ben Jászberényben megalakult Jász Lovas Bandérium tette meg a következő lépést, amikor a Jász Múzeumban fellelhető eredeti ruhadarabok alapján, elkészítették az egykori 12. Nádor Huszárezred díszes egyenruháját, amelyről méltán vélték egykoron, hogy Európa legdíszesebb egyenruhája. A bandérium tagjai azóta minden ünnepen ebben az öltözetben díszelegnek. 1996. március 16-án Jászfény szarun jött létre a Szűcs Mihály Huszár Bandérium, akik viszont a Koburg Huszárezred egykori, ugyancsak díszes egyenruháját varratták meg. Időközben a Jászság területén működő néptáncegyüttesek újabb jász öltözeteket varrattak egyrészt a táncaikhoz, másrészt pedig azért, hogy jeles ünnepeken a saját viseletükben tudjanak megjelenni, vonulni, díszelegni. 1994-ben készült el a jászberényi Barkóca Gyermek Néptáncegyüttes számára 14 rend lányka és fiú ruha. Az életkori sajátosságokat figyelembe véve a lánykaruhák alapanyagának, könnyű esésű, apró virágos flokont és kartont választottak, amihez sima szélű, piével díszített fehér kötény, dinnyeujjú fehér ingváll, a szoknyához illő, színes vászon pruszlik és fodros szélű, fehér vállkendő társult. A fiúknak pedig fehér bőgatyát, borjúszájú inget, álló nyakú, kék illetve zöld posztó, sűrűn pitykézett ujjatlan dolmányt és nyakravalót varrtak. A rendkívül elegáns ruhákat Pénzes Tivadarné Kovács Mária, jászberényi varrónő készítette, a Jász Múzeum szakmai segítségével. 6 BATHÓ Edit, 2005. 7 SZABÓ László, 1998. 54-66. 111
