Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Bathó Edit: A jász viselet újjászületése

tása és összegyűjtése, amit az 1960-as évektől Tóth János és Szabó László folytatott. Annak ellenére, hogy az évek folyamán számos rövidebb-hosszabb leírás jelent meg a jász viseletről, mégsem került a tudományos érdeklődés és az országos figyelem középpontjába. Első próbálkozások a jász viselet rekonstruálására (1970-80-as évek) A régi jász viseletek megismerése és felelevenítése iránti igény elsőként a néptánccsoportokban merült fel. 1971 novemberében Papp Imre, a Lehel Vezér Gimnázium kémia-biológia szakos tanára megalapította az azóta már nemzetközi hírnevű Jászsági Népi Együttest, melynek tagjai legfőbb feladatuknak a szülőföld népdalainak, táncainak összegyűjtését tekintették. A kutatómunkába hamarosan bekapcsolódott Tímár Sándor, az együttes akkori koreográfusa és Szalóczy Miklós, a zenekar vezetője is. Még el sem készült az első jászsági tánc koreográfia, amikor 1973 nyarán az együttes már elkészíttette az első hat jász női és férfi öltözetet. A viseletekre vonatkozó adatokat Tóth Jánostól, a Jász Múzeum igazgatójától kapták, aki rendelkezésükre bocsátotta a jász viselet XIX. századi ábrázolásait. A rajzokból Leopold Steinrucker 1845-ből való, jászberényi középrendűeket (irredemptusokat) ábrázoló metszetét, valamint Szeremley Miklós 1847-ből származó, redemptus párt bemutató ábrázolását választották ki, s ezek segítségével tettek javaslatot a rekonstrukcióra. A ruhák kivitelezésével Boldizsár Dezsőné Hanacseh Zsuzsanna budapesti varrónőt bízták meg, aki hosszú időn keresztül volt a Duna Művészegyüttes varró- és öltöztetőnője. A kapott rajzok alapján Boldizsárné elkészített hat rend női öltözetet (fodros szoknya, fodros szélű kötény, ingváll, zsinóros pruszlik, főkötő) kék, zöld és piros színű, nyomott alapú, jó tartású, finom brokát anyagból. Természetesen ehhez készült hat rend férfi öltözet is (fehér bőgatya, slingolt szélű, borjúszájú ing, kék pitykés dolmány, nyakravaló). Ajász ruhákat 1973 augusztusában, a debreceni Virágkarnevál idején megrendezett Kelet-magyarországi Néptánc Fesztivál népi ruhabemutatóján, az együttes táncosai első alkalommal mutatták be a nagyközönségnek.

5 Elmondhatjuk, hogy az első rekonstrukció elfogadhatóan sikerült, csupán a főkötő dobozszerű, fátyolos megoldása nem volt hiteles. 1974 tavaszán végre elkészült az együttes első Jászsági táncok című koreográfiája, tíz párra. Ehhez természetesen tíz új jász női ruhát készíttettek Boldizsár Dezsőnével. Ezek a laza tartású, élénk színű paplanbrokátból készült rekonstrukciók azonban igen jelmezszerűre sikeredtek. Az öltözetből talán a pruszlik formája és díszítése volt a legtalálóbb. A főkötő kivitelezése az előzőhöz hasonlóan si5 A Jászsági Népi Együttes krónikája. I. kötet. - Jász Múzeum Archívuma. 109