Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Vécsi Nagy Zoltán: Gódor Kálmán festőművész hagyatéka (1911–1991)

„Hatvanban születtem 1911-ben, de itt születtek eleim is, ükapáig visszame­nőleg; " 2 írta fent említett hatvani katalógusában megjelent önéletrajzában. Szüleiről 3 egy interjúban így nyilatkozott: „Édesanyám! Tőle örököltem haj­lamaimat a piktúrához. Apám, aki mozdonyvezető és takarékpénztáros volt korán, tízesztendős koromban halt meg; így hát anyánkra, aki 94 évet élt, maradt mind­hármunké fölnevelése. " 5 Gimnáziumi tanulmányait Gyöngyösön, majd Aszódon végezte. Érettségi után Budapestre az Országos Magyar Képzőművészeti Főisko­lára került, ahol az egyik legnagyobb hatású főiskolai tanár, Rudnay Gyula festő­művész volt a mestere. Erről így emlékezik: „Ez sorsmeghatározó lépés volt: új­látásformák, népi orientáció, művészi igény, s az állandóan túlfűtött légkör nem engedett talmi alkotásokat létrehozni. " 6 Rudnay Gyula mind témaválasztásában, mind formai megoldásaiban, erős ha­tást gyakorolt életművére. Képein lakókörnyezetét, Hatvan és Eger jellegzetes ház­sorait, és a Balaton partjának festői hangulatait, bensőséges és puritán csendélete­ken a kor jellegzetes belső környezetét, tárgyait, edényeit örökítette meg, valamint néhány tanulmány jellegű aktja mellett mestere szellemében, őszinte együttérzés­sel látatott nincstelen embereket, egyszerű munkásokat és földműveseket. Széles ecsetjárású igényes színkompozícióin szívesen festett életképszerű, harmonikus közösségben megjelenített, munkálkodó vagy pihenő embereket. Gyakran válasz­totta témájául magát a művészetet. A kor jellegzetes freskóvázlat szerűen terülő de­koratív kompozíciójának stílusában, művészeket alkotás vagy előadás közben; fes­tőket műteremben, táncoló párokat, muzsikusokat a pódiumon. Gódor Kálmán festőművész emberként is egyszerű és egyenes volt, és ennek megfelelő egyértelműséggel fogalmazott, képben, szóban és írásban egyaránt. Sa­ját munkásságáról is rá jellemző szikaran őszinte értékeléssel beszélt: „Képeim a legkülönbözőbb tárgykörnek és színűek. Stílusom nincs. Modorom a legváltozato­sabb. Témaköröm megválasztásánál belső impulzusok vezettek. Ennélfogva az al­kotásiperiódusok sem voltak időhöz kötöttek. Színekben gondolkodtam, s ezek ha­tározták meg témáimat, melyek elsősorban munkástémák. Talán Hatvannak itt van egyedül meghatározó szerepe. Igazi barátaim parasztfiúk voltak, de vonzódtam az üzemi munkás felé is. A szegényebbekhez vonzódtam, velük vállaltam sorsközös­séget. Ez lett az a bőr, amelyből később sem tudtam kibújni. Nem is akartam. " 7 Szóbeli fogalmazásmódjának belső világosságára bizonyságul, íme néhány sor egy levélből, amit volt diákjainak írt: „A jóban, az alkotás örömében, vagy az 2 1983: Hatvani Galéria, Hatvan (katalógus-füzet). 3 Édesanyja: Hegyessy Gizella. Édesapja: Gódor Géza. 4 Testvérei: Gódor Irma fuszerkereskedő és Gódor Gizella fotográfus. 5 (tya): Kinek kell a festó'? Vendégségben Gódor Kálmánnál. 1984. 6 1983: Hatvani Galéria, Hatvan (katalógus-füzet). 7 1989: Hatvány Lajos Múzeum, Hatvan (katalógus). 386

Next

/
Thumbnails
Contents