Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Vécsi Nagy Zoltán: Gódor Kálmán festőművész hagyatéka (1911–1991)

alkotás gyönyörében kell megtalálni az élet igazi értelmét és szépségét. Nemcsak az alkotó művészek osztályrésze az örömök forrása, de a kívülállóké is, kik magukévá tudják tenni a szépségek örömét. Meg kell tanulni a kiválogatás tudományát, s azt kell magunkévá tenni, amivel magunknak és másoknak hasznára lehetünk^...) Sohase árts senkinek. Még akkor se, ha vélt bántalom ért. A segítés adománya a legnemesebb cselekedet s ennek gyakorlása sokkal könnyebb, mint hétköznapjainkfáradságos gürce. "

8 1935-ben szerzett rajztanári diplomát. Tanárként pályáját 1938-ban Sátoraljaújhelyen kezdte, ahol tanítványa volt többek között Czinke Ferenc, a későbbi Munkácsy díjas festőművész, aki őt egy kiállítás-megnyitóban így mutatta be: „ Első rajztanárom, első művész az életemben, aki vászonra fest képet olajfestékkel, aki biztatásai közben felfedezi rajtam, hogy állítólag szárnyaim nőhetnek a lapockacsontom tájékán. Micsoda merészség ez akkor, amikor még igazán kenyérből sem lakott jól az ember. Ott állok előtte kis vézna, szeplős, tanyasi gyerek, s megfogja a kezem, elvisz a műtermébe, mint aki tudja: bevezet az édenkertbe, ahol mindig lázasak az esték, s egy életen át boldog repülésnek indul az ember, megtalálni egy-egy ellenállási fészkét a szépségnek. "

9 Czinke Ferenc mindig, ha alkalom adódott rá, megkülönböztetett hálával beszélt első tanáráról: „Most egy szálfa - embert látok - nagyobb, mint a jegenyék, visszafordul komótosan, nagy bölcsességgel visszanéz, - már-már mindenen túlnézve, tekintete megakad bennem. Gyökerem egyik ága, sőt, megindítója; ő a szárnykészítő ember. Nekem - készíti, - a magáéból ad tollakat. "

10 Gódor Kálmán а П. világháború alatt egy évig Munkácson, Kárpátalján tanított. A háború vége már Hatvanban érte, és 1945-től 1948-ig itt a Hatvani Gimnáziumban, majd 1972-ig az egri Dobó István Gimnáziumban művésztanárként tevékenykedett. Az ötvenes években, nemes eszményeinek hajthatatlan követésében tanúsított becsületes helytállásnak következményeként, egy időre segédmunkásként kényszerült dolgozni. Erről nyilatkozatát 1984-ben egy újságíró így jegyezte le: „Annak ellenére, hogy a hatvanas évek közepén, egy egri gyárba dugtak - tüzesedik bele nyájas vendéglátóm -, mert az iskolaigazgatómnak megnyomta a begyét, amikor egy ünnepen Turgenyev helyett József Attilát akartam szavaltatni, jól éreztem magam a megyeszékhelyen, hiszen kaptam megrendeléseket, s évente kétszer is közönség elé kerülhettek festményeim. "

n Húsz évig tanított, dolgozott Egerben. Erről így vallott: „Eger a második hazám volt. A Bükk örök élmény marad számomra, mely pezsdítőleg hatott munkás8 Gódor Kálmán levele volt diákjainak. Tihany, 1982. május 22. 9 Czinke Ferenc: Nyomot hagyni. 1981, Salgótarján (katalógus-füzet). 10 Czinke Ferenc: Előszó. 1981, Salgótarján (katalógus-füzet). 11 (tya): Kinek kell a festő? Vendégségben Gódor Kálmánnál. 1984. 387