Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Zábrátzky Éva: A siroki kő felhasználása a XIX–XX. század folyamán

A siroki oszlop az 1890-1940 közötti időszakban széles körben elterjedt. Olyan távoli településekre, mint Hatvan, Fegyvernek vagy Kazár eljutottak ezek a jellegzetes termékek.

27 Az oszlopfők puhább kőből készültek, mint a sírkövek. Általában a kő természetes színében hagyták, inkább az egyszerűeket meszelték le. A most meglévő oszlopok többsége le van festve, vagy meszelve. Készítésüknek a II. világháború szabott határt, utána már csak elvétve készítettek ilyet, esetleg a kőfaragók, saját házaikra. A kéményeket hasáb alakú, vésővel átfúrt kőtömbökből készítették, oldalukat durván mintázták, a legfelső kalapkövet körbefutó faragással díszítették. Ezek a fúrt kémények Sirok kőfaragóinak jellegzetes termékei, emellett tartósabbak, stabilabbak mint a téglából épített társaik. A fúrt kémények előtt a kőkeményeket faragott kőlapokból kapcsolták össze, a tetejére 4 lábra kőlapot helyeztek, ez volt a fedlap. A máig használatban lévő kémények alkalmasak a technikai újításokra is: a gáz bevezetése után alumínium bélést kaptak egyes házaknál. Az 1920-as évektől az 50-es évek közepéig terjedő időszak jellegzetes, díszítő funkciójú épületeleme a tetőket díszítő zárókő, vagy orko, amelyeken a ház építésére vonatkozó adatokat tüntettek fel: a készítés évét, és a tulajdonos nevét. A barokkos formára faragott vastag kőlapok díszítése egyedi: kereszt, virág, nap motívumokkal látták el a megrendelő kérésének megfelelően. A lakóház belső terében is megjelent a kő, mint kőlócák, kemencék alkotóelemei. A Petőfi út 11. szám alatti házban a fából készült saroklócát kő lábazat tartja. A hagyományos parasztházak száma a faluban egyre csökken, a régi házak kőoszlopait, faragott elemeit régiségkereskedőknek adják el, de még mindig meghatározzák a falu képét a jellegzetes kőkemények, őrkövek. Kő a gazdasági életben A kőfaragással foglalkozó falvakban amit csak lehetett, mindent a könnyen elérhető terméskőből készítettek: az állatok számára itatót, vályút, a barlang-istállókban a jászolt. A kutakat teljes mélységükben faragott kőlapokkal rakták ki, a kútravast négy darab szögletes faragott kőlap alkotta, amit fémpántokkal kapcsoltak össze. A faluban általában a kerekes kútforma volt elterjedt, tetővel fedték be a kút fölött lévő szerkezetet. A borvidékeken a pincék szellőzőnyílásait kőfaragók által készített kéményekkel fedték le. 27 BAKÓ Ferenc 1972. 354. 317