Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Zábrátzky Éva: A siroki kő felhasználása a XIX–XX. század folyamán

megmunkálásához.

12 A bányászattal ellentétben a kőfaragás már szakértelmet kívánt, művelői évekig tanulták a mesterséget, miután mestervizsgát tehettek. A XX. század első felében a tanulók 3 év után kaphatták meg a segédlevelet, majd az újabb 7 év gyakorlati idő leteltével juthattak el a mestervizsgáig. A segédlevél kiállítása vizsgához volt kötve, amit vagy helyben, vagy Egerben tettek le. Az 1940es években Egerben Minárovits és Ivánszky műhelyében vizsgázhattak a tanulók. Sírokban máig él annak az emléke, hogy a Párádon dolgozó olasz mesterek mellett sirokiak is dolgoztak, ezzel eltanultak technikai ismereteket, valamint klasszikus díszítő motívumokat az olaszoktól. Ez a hatás beleilleszkedik az országos képbe, mivel a dunántúli kőfaragó központoktól egészen Erdélyig jelen voltak az olasz mesterek a nagyobb építkezések munkálatainál, a jelentősebb kőbányák művelésénél.

13 A kőfaragók között csak kevesen értettek a szoborkészítéshez, ők különösen megbecsült mesterek voltak. Ilyen volt Tóth Miklós, Berta Lajos, Udvari József, Egervári Sándor valamint a Budapestre került Borics Pál, aki a siroki iparosokból kiemelkedve szobrászként vált híressé. Tóth Miklós és Borics Pál egyes munkái a temetőben állnak, Borics Pál emlékére kiállítás látható a helyi könyvtárban. Egyes családokban generációkon át öröklődött a szakma, mint a Berta hadban, amelynek egyik tagja, Berta János már a XIX. század közepén mesterként alkotott a környéken. Hozzáértését jelzi, hogy 1859-ben egy saját készítésű díszesen faragott Szűz Mária szobrot állíttatott a helyi parókia épület mellett.

14 Az ő munkája Sirok mostani legrégebbi keresztje, az Eger irányába a falu szélén álló 1863-as évszámmal ellátott munka is. A hagyomány őt tekinti Sirok első kőfaragójának - aki állítólagosán olasz származású volt - tőle tanulták a szakmát a későbbi helyi mesterek.

15 Berta János fiai, Berta Antal és Berta István is folytatta a kőfaragó szakmát az 1870-80-as években,

16 majd a XX. század első felében Berta Lajos és Berta József követték az ősök nyomdokait. A másik nagy múltú család a Tóth család: Tóth János 1884-ben már bányát bérelt, testvérével, Tóth Józseffel együtt dolgoztak a Cifra-istálló, és a parádsasvári kastély munkálatain is. Tóth József cselédként dolgozott Berta Jánosnál, ő volt a mestere, aztán tőle tanult a testvére, Tóth János. Leszármazottaik az 1970es évekig folytatták a tevékenységet, közülük kiemelkedő tehetség volt Tóth Miklós kőfaragó, aki Kelet-Magyarország számos településén és Budapesten is végzett kőfaragó munkát. Mellettük azonban megjelentek betelepült szakemberek is: Kecskeméti Mihály a Dunántúlról települt Sírokba, ezt megelőzően piszkei vörös márványból dolgozott. 12 BAKÓ Ferenc 1972. 354. 13 HÁLA József 1995. 189-210. 14 EFL 1179/1859. 15 BA 35/7. 16 HMLIV-416/268. 307