Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Zábrátzky Éva: A siroki kő felhasználása a XIX–XX. század folyamán

A XX. század közepén Egervári Sándor (névváltoztatása előtt: Hornyák Sándor) és Magdus József voltak a legnépszerűbb kőfaragók, akik több segédet is alkalmaztak. A faluból elszármazott Királyi György Kaiban, Magdus Miklós pedig Kápolnán folytatta a tevékenységét, a munkájukhoz szükséges alapanyagot Sirokból szállíttatták. Az 1930-40)-es években a kőfaragó szakma kitanulása a kisföldű családok fiainak egy felemelkedési lehetőséget jelentett a summás élethez képest: ezt a munkát jól megfizették. Ebben az időszakban a környező falvak lakossága Sirokból rendelte meg a házfalazathoz való építőanyagot és a sírköveket. A terméskőhöz kapcsolható iparág XX. századi fellendülése köszönhető az Egerben folyó nagy felújításoknak: a mai Eszterházy Károly Főiskola, az Egri Vár rekonstrukciójában és a Bazilika kődíszítményeinek faragásában siroki mesterek is közreműködtek (1950-es évek). A közeli városi munkákon túl az ország különböző részein dolgoztak sirokiak: Leányfalun, Debrecenben, Budapesten az Országháznál és a Budai Várban, az esztergomi Bazilika burkolatkövezetét is Sirokból szállították. A szállítás előtt a burkoló köveket helyben munkálták meg. A hagyományos falusi környezet által megkívánt kőmunkák készítésén túl már az első világháború után hősi emlékművek készítésével is megbízták a siroki mestereket. Tóth Miklós névjegyét rajta hagyta a Mátraderecskén, Mátraballán, Erdőkövesden ma is látható világháborús emlékek oldalán. A siroki templom előtt álló hősi emléktábla Egervári Sándor műve. A szocialista emlékművek késztői között is számos siroki szerepelt: Miskolcon, Kazincbarcikán, Debrecenben, Tornaiján. A népi építkezésben a második világháború szabott határt a faragott kőoszlopok, kőkemények, kutak, ablakkeretek alkalmazásának. A háború után az olcsóbb, gyorsabban elérhető építőelemek kerültek előtérbe, a síremlékek terén pedig a műkő szorította ki a sírkövet. Vincze József közlése szerint a műkő 1945 után került be a kőfaragók műhelyeibe. Először a siroki terméskő alapra dolgozták rá a műkövet, ami nem vezetett jó eredményre, nem voltak tartósak a síremlékek, mert nem kötött össze a két anyag. A műkő megítélése a kőfaragók között nem olyan rangos, mint a terméskőé, vályogvetésnek nevezték a műkőkészítést. Ám a megrendelői igények mégis kiszorították a természetes anyagokat. A műkőhöz formákat, módiákat kell készíteni, aminek az alakját felveszi a műkő. A műkő kezdeti időszakában, amikor nem voltak olyan módiák, amilyet a megrendelő kívánt, a műkő alapot is úgy faragták a vésőkkel, mint a terméskövet. A szentek, angyalok, szakrális témák mellett megjelent a kerti törpe is, ami sok kiskertben látható a környéken. Sírokban a kőfaragó elnevezés ma is használatos a sírkövesekre, ők örökölték a szakma nevét, de a terméskővel már nem foglalkoznak. A sírkövesek a kőfaragók utódai, a családi hagyomány továbbörökítette a szakmát, ami a 308