Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Paládi-Kovács Attila: Népművészeti örökségünk – Heves megye

mokat és szerkesztést elemezve keleti párhuzamokat keresett és talált. Iráni, belső-ázsiai párhuzamai, őstörténeti kalandozásai nagy hatással voltak a kortársak gondolkodására. Annál is inkább, mert a XIX. század a magyar nyelv és nép eredetének, rokonságának kutatása jegyében telt, s a művelt közönséget nagyon érdekelte a magyar őstörténet kérdésköre. Ilyen előzmények vezettek az 1896-os millenniumi kiállítás megrendezéséhez. A Városligetben felépített „millenniumi falu" 24 portája és a házak berendezése szintén a „szép tárgyak", az esztétikai minőség keresése jegyében került Budapestre. Heves megyét az említett kiállítások gyűjtői sajnos elkerülték, s a Néprajzi Múzeumba is csupán HERMAN Ottó révén került be néhány tárgy e vidékről. A „millenniumi faluba" Mezőkövesdről és a Jászságból (Jászapáti, Árokszállás, Berény) vittek be egy-egy portát. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben, illetve a BOROVSZKY-féle millenniumi vármegye-monográfia sorozat Heves megyéről szóló kötete, majd a MALONYAY Dezső munkaközössége által összeállított Magyar népművészet с sorozat V. kötete (A palócok művészete, 1922) szintén mostohán bánt Heves megye népművészetével. A két világháború között MAD ARASS Y László észak-hevesi anyagot is közölt (A palóc „fakanál". NE. 1932, A palóc „binkó" és egyebek. NÉ. 1933, Művészkedő magyar pásztorok. Bp., 1934), de éppen hogy csak ízelítőt adott az akkor még virágjában levő pásztorfaragásról, s portrékat rajzolt a legkiválóbb alkotó egyéniségekről (pl. Berzi Jani). Az 1940-50-es évek fordulóján a Budapestről és Balassagyarmatról kijáró MANGA János Észak-Hevest és Borsodot is pásztázta a palóc dudások, a faragó pásztorok és az ünnepi szokások kutatása közben, de igazi gazdára csak BAKÓ Ferenc egri kinevezésével 1952-ben talált az állami múzeum és a néprajzi kutatás ügye. Az 1950-es években szívós terepmunkával dokumentálta a megye népi építészetét, s minden települését bejárva kb. 10 ezer fényképfelvételt készített a népművészeti szempontból is értékelhető hagyományos házformákról. A megye műemléki topográfiájában,

3 majd a Heves megye népi építészetét bemutató monográfiájában (s még számos cikkében, könyvében) erre a páratlan gazdagságú dokumentációra, mint adatbázisra alapozhatta időtálló téziseit. BAKÓ Ferenc az 1950es években alapozta meg az egri múzeum néprajzi gyűjteményeit, igen nagy szeretettel, hozzáértéssel és igen kevés pénzből. Az intézményes gyűjtőmunka korábbi mulasztásait szerencsére ellensúlyozták a magángyűjtők. Leginkább HOLLÓ Valéria, akinek 1930-1950 között népművészeti boltja volt Budapesten, s az üzlet államosítása után gyűjteménye egy tetemes részét az egri múzeumnak ajándékozta. Ez az 1 368 tárgy alapozta meg az egri múzeum néprajzi tárát. Az 1950-60as években HOLLÓ Valéria a NIT Népművészeti Mintatermét vezette Budapesten, s a „népi iparművészet" díjazott tárgyaiból további tárgycsoportokat juttatott 3 DERCSÉNYI Dezso-VOIT Pál szerk. Budapest, 1969. 289