Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Nagy Nándor: Hatvan várossá nyilvánítása 1945-ben

bi évszázadokban milyen privilégiumokkal rendelkeztek. Nagy múltú mezővárosok, amelyeket elkerült a vaspálya, vagy esetleg csak szárnyvonallal kapcsolódtak a fővonalhoz, fokozatosan elveszítették jelentőségüket.

22 Hatvan földrajzi helyzete nyomán néhány év (1867-1873) leforgása alatt vasúti csomóponttá vált,

23 s ez a kedvező fordulat elsődleges „motorja" lett a község fejlődésének. Három évtized alatt a korábban stagnáló, főként mezőgazdasági termeléssel foglalkozó településen gyárak, gőzmalmok, bankok, nyomdák egész sora jött létre. Fontos állomás e tekintetben az 1883-as év is: a megye területén új járást hoztak létre Hatvan székhellyel, így a település helyi igazgatási centrummá is vált, amely nemcsak a városiasodás folyamatát ösztönözte, hanem magában hordozta a tisztviselői- és az értelmiségi réteg létszámának emelkedését, ezáltal lehetőség nyílott a polgári (városi) életforma fokozottabb megjelenésére is.

24 A gazdasági fellendülés hatására Hatvan lakosainak száma ugrásszerű növekedésnek indult (1888: 4877 fő, 1890: 6979 fő, 1900: 9707 fő, 1910: 12097 fő), amely többek között a közigazgatás feladatait is gyarapította, ezért szükségessé vált a községi apparátus bővítése. 1894-ben a helyi közigazgatás élén már községi főjegyző állt, munkáját egy jegyző segítette, de az elöljáróság tagjai között már ott találjuk a községi orvost is.

25 Az 1909. november 23-ai községi szabályrendelet szerint a főjegyző mellett a közigazgatási jegyző és adóügyi jegyző dolgozott (bár előbbit csak 1910-től kezdték alkalmazni), valamint ekkor már községi állatorvost is alkalmazott a község.

26 Hatvan tehát a negyven évvel korábbinál már nagyobb létszámú közigazgatási szervezetet bírt el. A megváltozott körülmények hatására egyre inkább előtérbe kerülhetett a rendezett tanácsú várossá történő átalakulás gondolata. A törvényi szabályozás mai szemmel egyszerűnek tűnhet, hiszen az 1886. XXII. te. mindössze két paragrafusban (150-151. §.) szabályozta a közigazgatási ügymenetet: a várossá nyilvánítást azok a községi lakosok és birtokosok kezdeményezhették, akik a település összes egyenes államadójának felénél nagyobb részt fizettek. Bizonyítaniuk kellett, hogy a település képes a városi kötelezettségek teljesítésére, majd a kérvényt a képviselőtestület útján a (megyei) törvényhatóságnak kellett benyújtani, amelynek véleményezése után a belügyminiszter hagyta jóvá. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a helyi virilis polgárok támogatása nélkül eleve kudarcra volt ítélve minden próbálkozás. A következő lépcsőfokot a járási főszolgabíró jelentette, hiszen a községek a megyei hatóságokhoz intézett beadványait a főszolgabírók útján terjeszthették fel. 22 OROSZ István 1995. 15.; BÁCSKAI Vera 2002. 166. 23 NÉMETI Gábor 1993. 5-6. 24 BELUSZKY Pál 1999. 144. 25 HML V-237/11. A hatvani Községi Elöljáróság és Képviselőtestület névsora. 1895. január 10. 26 Hatvani Lexikon 214. 257