Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

B. Pap Györgyi: Tüzek a XVIII. századi Eger életében

Ritka, sőt jóformán ismeretlen csemege volt akkoriban hazánkban a dohány. Még azzal sem voltak tisztában, hogyan és miképpen éljenek vele. Rövid időn belül azonban meghonosodott a dohányzás szokása, mivel Erdélyben és Magyarországon a török és a német szomszédok terjesztették a dohányt és vele együtt az új szenvedélyt. A XVIII. század első felében a köznép körében is elterjedt, leginkább a katonák s köztük is elsősorban a hajdúk körében vált népszerűvé az élvezeti célból történő pipázás. Mire azonban rájöttek arra, hogy a dohány használata nemcsak élvezetes, hanem sokszor ártalmas is, már hiába igyekeztek az egyházi és világi hatóságok fellépni ellene. Az egyház azért tiltotta, mert az Amerikából származó dohányt az ott élő indiánok szent fűnek, a dohányzást pedig a napnak és a nagy szellemnek hozott áldozatnak tekintették. A világi hatalom pedig azért ellenezte, mert nemcsak a közbiztonságot, hanem az erkölcsiséget is veszélyeztető fényűzési cikknek tekintette.

28 A XVIII. században a pipázást és a felelőtlenül dohányzókat tartották a tűzesetek fő okának és okozóinak. Magyarországon elsősorban az önállóan eljáró törvényhatóságok statútumai tiltották a dohányzást.

29 A lopva, titokban történő dohányzás persze számos tűzesetet okozott, ami ismét újabb és szigorúbb intézkedésekre ösztönözte a városok magisztrátusait. Debrecenben 1719. július 22-én, mivel az előtte lévő napokban tűz pusztított a városban, ismételten dohányzási tilalmat rendeltek el. „Semminemű városbéli ember, akármi korban legyen, dohányozni ne merészeljen, kihirdettessék. Ha mesterember s rajta kapatik, a céhből kieseik. Egyéb példásan megbüntettetik. "

30 Rendkívül szigorú volt ez a rendelkezés, mivel a mesterségtől a megélhetés forrásától is eltilthatták a dohányosokat. Debrecenben nem véletlen volt ez a nagy szigor, mivel sok tűzeset történt a városban. A pipázás gyors elterjedésére mutat, hogy a század közepétől több, tiltó intézkedést hoztak a pipások ellen Egerben is.

31 Az első adat 1754-ből származik, amikor a püspök utasítására a magisztrátus arról határozott, hogy tekintet nélkül bárki is legyen az, akit pipázáson rajtakapnak, súlyosan megbüntetik. „Nemzetes bíró úr Hemer Ferenc referálta kegyelmes urunk őExcellentiájának hathatós parancsolatját, hogy ennek utána valaki olyan találtatik, légyen ámbár kicsoda az ki az utcán dohányozna, azonnal is lyukba tétessék. "

32 Nemcsak a nyilvános, utcán történő pipázást tiltották, hanem konkrétan is megjelölték azokat a tűzveszélyesnek számító helyeket - a szénás, szalmás ker28 MINÁROVICS János 1999. 12. 29 KAPOSSY Lucián 1905. 83. 30 MINÁROVICS János 1999. 20-21. 31 HML V-l/a/30 3-6. (1770. január 2.), HML V-l/a/53 279-279/2. (1790. március 29.), HML V-l/a/54 217-220. (1791. április 15.) 32 HML V-l/a/18 104-105. (1754. július 29.) 204