Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Kriskóné Dávid Mária: Népi Iparművészeti Múzeum – Mai alkotók

termek - széles körű áttekintését adja az elmúlt 50 év népi iparművészeiének. Ez még akkor is igaz, ha az elmúlt években elenyészően kevés lehetőség kínálkozott a gyűjtemény gyarapítására és a kiállítás felújítására. Szinte kizárólag ajándékozás útján jutottunk új alkotásokhoz az utóbbi években, évtizedben. Ez nagyon nemes gesztus az alkotótól, de nem alkalmas a tervszerű gyarapításra, bizonyos tárgycsoportok pedig teljes egészében kimaradtak. (Szívesen ajándékoznak mézeskalácsot, díszített tojást, apró játékokat, de például bútorgarnitúra ajándékozása az elmúlt húsz év alatt egy alkalommal fordult elő.) A határon túli magyarság legújabb kori népművészetének reprezentáns darabjai szinte teljesen kimaradtak a gyűjteményből és így természetesen az állandó kiállításból is, hiszen amikor még volt anyagi lehetőség a gyűjtemény tervszerű gyarapításra, akkor nem volt mód (elsősorban politikai okokból) ezeket az alkotásokat felkutatni, később pedig a pénz hiányzott. Talán még nem késő, mert elengedhetetlenül fontos volna ilyen irányban is teljessé tenni az utóbbi fél évszázad „élő népművészetének", népi iparművészetének tárgyi gyűjteményét, dokumentációját. Lehetőséget teremtettünk arra a kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeumban, hogy időszaki kiállításoknak is helyet tudjunk adni. Ezeken a kiállításokon az elmúlt években számtalan alkotó (pl. Romsics Lászlóné hímző-pingáló, Fehér Jánosné hímző-viseletkészítő, Répás János, Tar Péter faragó, Kovács Miklós kékfestő, Polyák Imre késes, Szelesné Kása Ilona tojáshímző, Dugár János, Kovács László, Kozák Éva fazekas), alkotóközösség (pl. a helyi Díszítőművész Kör, Magyar Gyöngy Egyesület, Magyar Nemezesek Egyesülete, több népművészeti egyesület), gyűjtemény (pl. a Székely Nemzeti Múzeum taplógyűjteménye, Cs. Gergely Gizella székely udvarhelyi alkotó és gyűjtő textil gyűjteménye) mutatkozhatott be. (Ez valóban csak egy jelzésszerű felsorolás.) Az állandó kiállítás hiányosságait e tárlatok megrendezésével is kiegészíteni, csökkenteni kívántuk. Az időszaki kiállítások rendezésével az egyes alkotók is közelebb kerülnek az intézményhez, az országos kiállítás anyagához. Sokszor segítséget is kapunk tőlük: nem egyszer ők segítenek az addig ismeretlennek tartott alkotók megnevezésében, vagy éppen pontosabb információval szolgálnak az adott tárgy keletkezésének körülményeiről. Országos pályázatokat is hirdettünk illetve társrendezőként (Népi Iparművészeti Titkárság, Pro Cultura Alapítvány) bonyolítunk le olyan jelentős országos pályázatokat, mint a háromévente megrendezésre kerülő Fazekas Pályázat vagy a Kismesterség Pályázat ill. Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány meghívásos és nyilvános pályázatai. Ezek a pályázatok mindig jelentős számú alkotót késztetnek arra, hogy a hagyomány szellemét nem feledve, de a régit nem másolva hozzon létre lehetőleg ma is célszerűen használható, a megváltozott lakáskultúrába is szervesen beilleszthető tárgyakat. 456