Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Martin Mešša: Nagyméretű kortárs faszobrok a Východnái folklór fesztiválon, s ezek hatása a jelenkori szlovákiai faszobrászatra

Mint minden új gondolat, úgy ez is támogatókra és ellenzőkre is talált. Ez az elképzelés és a megvalósult gondolat nemcsak a szakemberek számára, de az alkotók, a fafaragók számára is az újdonság erejével hatott, mivel a vychodnái szobrok méreteiket tekintve jóval meghaladták a népi figurális köpük méreteit. A formát a fatörzs formája, a tervezett szobor magassága határozta meg, és szinte semmi gyakorlati tapasztalat nem állt az alkotók rendelkezésére. Ez nem agyagozás, vagy kőfaragás. A fatörzs méretei, magassága és kerülete olyan mértékben határozták meg a szobor végső formáját, amilyen mértékben az alkotó meg akarta őrizni a szobor magasságát. Nem motívumok, szobrok sorozatának egymásra helyezéséről van szó, mint Észak-Amerika nyugati partvidéke indiántotemjeinek esetében. Úgyszintén nem a különböző irányú fakinövések egy tömbbe ragasztásáról, mint azt a hivatásos fafaragók tennék, hogy térbeli szobrot készítsenek. Csak egyetlen darabról, a fa törzséről van szó, arról, olyanról, amit, ahogy azt a természet megalkotta, s ahogy az emberi kéz ezt az egészt megformázta, kifaragta, ahogy a fafaragó szobrot alkotott belőle. Szobrot, de nem az út menti kápolnába, nem díszként a szobában vagy a konyhában elhelyezett ládára, vagy a polcra, nem játékot, hanem egy nagyméretű szobrot, mely a szabad térben, a mezőn áll, nem fedett helyen, tehát a szabad ég alatt, háttérben a fenséges Kriván-nyal, valamint a közeli erdőkkel és rétekkel, melyeken éppen azelőtt kaszálták le a füvet, vagy gyűjtötték boglyákba a lekaszált szénát. A fafaragók arra törekedtek, hogy a szobor az adott környezetben látható, jól érzékelhető, magas, szép és felismerhető legyen, de megmaradjon a gyermekkezekbe vagy a ház, esetleg kápolna fülkéjébe vagy a házi oltárra kerülő kisméretű alkotásokra jellemző közvetlensége és őszintesége is. A vésők, fejszék és motorfűrészek segítségével megmunkált nagyméretű faszobroknak új küldetésük van. S ez nem más, mint teljessé tenni az amfiteátrumi környezetet, ahol ezt megelőzően a tánc, ének és muzsika volt túlsúlyban. Az első szobrok lelkesedést és ellenvetést, dicséretet és bírálatot váltottak ki, volt akinek tetszett, volt aki ellenezte - mint ez már lenni szokott, ha valami szokatlan, új születik. Természetesen mindenki érvekkel támasztotta alá nézeteit, az ellenzőknek is megvolt a maguk igaza, véleménye, megjegyzése, elképzelése. Szerencsére az ötlet hívei kezük munkájával is hozzájárultak a megvalósuláshoz. A szakmai ellenvetéseket, melyek nem voltak teljesen alaptalanok, végül maga az élet oldotta meg, valamint a Vychodnái Folklór Fesztivál következő éves rendezvényei. A szobrok nagy méreteinek és adekvát arányainak megfelelő összhangját leginkább maguk a fafaragók oldották meg, s az ő ilyen irányú tapasztalataik. Megtanulták, hogyan kell a fatörzsből szobrot készíteni, olyan alkotást, amely megfelel a fatörzs anyagának és méreteinek: magasságának és szélességének. Elkerülték az ábrázolt alakok megjelenését megváltoztató arányokat, a szobrokat nem idegenül, hanem a környezetbe illően, a szlovák népi fafaragó hagyományokra építve formázták meg. Az ügy sikeréhez az is hozzájárult, hogy az első ta443