Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Martin Mešša: Nagyméretű kortárs faszobrok a Východnái folklór fesztiválon, s ezek hatása a jelenkori szlovákiai faszobrászatra

pasztalatokon után az alkotók felbátorodtak és szélesebb topolya törzsekből farag­tak. Az érzéssel és okos tanácsokkal irányított fafaragók előtt mindig az a cél le­begett, hogy a szobrok ne vesszenek el a térben. Kezdetekben alacsonyabb szob­rokat és magasabb talapzatokat készítettek, mindezt általában egyetlen fatörzsből faragták. A tér, ahol a szobrot elhelyezték és az alkotás összhangban voltak egy­mással. A rendezvény újbóli megszervezése mellett állítólag az amfiteátrum látoga­tóinak a szobrok iránti érdeklődése nyomott legtöbbet a latba, ami ráadásul nem­csak a fesztiválok idején volt tapasztalható. A szobrok rövid időn belül az amfite­átrumnak és a fesztiváli előkészületeknek szerves részévé váltak, úgyszintén a folklór fesztivál imagének részét is jelképezték. Turisták és újságírók, fotósok és filmesek által gyakorta felkeresett célállomássá lettek, a forró nyári nap végén a megpihenés részét jelentették. A vychodnái szobrok bevonultak a családi albu­mokba, mint a Fesztivál vagy szlovákiai kirándulás emlékei. A Fába rajzolva ren­dezvény hatott a fafaragókra és más fesztiválokra is. Olyan impulzussá vált, mely­re számos fafaragó, valamint falvak és városok kulturális programokat szervező szakemberei is reagáltak. Napjainkban Szlovákia szerte több tucat rendszeresen megrendezésre kerülő fafaragó rendezvény, tábor vagy szimpózium szerveződik. A vychodnái és a hozzá hasonló nagyméretű faszobrok tematikájukat és művészi megfogalmazásukat tekintve is hol jobban, hol kevésbé érthetően, de mindenkép­pen a hagyományos népi kultúrában - az ember formájú faköpükben - gyökerez­nek. Vychodnán kívül megtalálhatók pl. a kriványi és a rozgonyi amfiteátrumban, valamint kortárs népművészeti múzeumok, galériák parkjaiban Myslaván, Sti­avnikon, Raslavicében, Plavecky Stvrtokon, Bártfafürdön, Poprádon, Liptovsky Hradeken, Kolárovcén, Stupaván, a Kassa melletti Bukócon, de a pozsonyi Kéz­műves Udvarházban is. Olykor továbbél a gondolat, amit a szobor témájának adtak, ugyanúgy, mint az első években Vychodnán. A tapasztalat azt igazolja, hogy a munka akkor iga­zán eredményes, ha a szervezők előre megadják a témát, s a fafaragók otthon elő­re elkészítik a szobor kicsinyített mását, majd a szervezők által kiválasztott szob­rokat nagyméretben is kifaragják. A téma megvalósítása nem magányos alkotás, még ha mindenki rendelkezik is ilyen-olyan elképzeléssel, hogy mit is akar meg­valósítani a szimpóziumon. A fával való találkozás, annak formája, mérete, vala­mint a fafaragók kölcsönös kapcsolata és az alkotás individualizálására való tö­rekvés, még ha az csoportmunka eredményeként születik is, érdekes alkotások születését eredményezi. Az ilyen előre meghatározott témákban érdekes betlehe­mi munkák születtek 2002-ben Janovban, 2001-ben Plavecky Stvrtokban, 2004­ben Stiavnikban. A Plavecky Stvrtok-i 2002.évi Utolsó vacsora című alkotás már túlszárnyalta az iskolázatlan fafaragás határait. A résztvevők összetételéből adó­dóan a keletkező kompozíciók mindenképpen egyediek, ami olykor gátolja, más­444

Next

/
Thumbnails
Contents