Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Tadeusz Burzyński: Hagyomány és változás. A falu művészeti öröksége a San-medencében, Délkelet-Lengyelországban

Mai állapot. Tervek a jövőre Ma a hagyományos népművészetet és kézműipari termelést csak korlátozott mértékben folytatják, mivel elmentek az idősebb iparosok nemzedékei és hiányoznak a folytatók. A fiatalok nem látják ezeken a területeken a megélhetés perspektíváját. Ezért gyakorlatilag a múltba vész a kézműipari alkotás (fazekasok, molnárok, gerencsérek, kerékgyártók, vésnökök, szövőmesterek, hangszerkészítők, fa és bőr használati tárgyak készítői, asztalosok és ácsok). Ennek fő oka a falun végbemenő műszaki és technológiai változás, valamint a helyi kézműipar hagyományos termékeinek helyettesítése ipari termékekkel és ezzel összefüggésben a szervezett árukereslet hiánya, ami még nem is olyan régen sok családnak megélhetési forrást jelentett. A népi kultúra némelyik formájának továbbra is élénk és jelentős szerepe van a helyi és szélesebb társadalmak életében, amit kétségtelenül több tudományos, kulturális és társadalmi intézményeknek köszönhetünk, melyek e terület megőrzésért és fejlődéséért dolgoznak. Jelenleg a przemysli régióban kb. 150 alkotó és népművész (kézműipari árukészítő) dolgozik, alkalmazva munkájukban tradicionális tematikát. Az öt legnépszerűbb szakmában: a szobrászatban, népi festészetben, szertartási plasztikában (főleg húsvéti tojáskészítés, szertartási pékáru sütés), szövésben, hímzésben és csipkekészítésben tevékenykedik több mint 100 népi alkotó. Legnagyobb számban a faszobrászat, festészet és hímzés van képviselve. Kapcsolatban van ez bizonyára azzal a ténnyel, hogy ezeken a területeken az alkotók legtöbbször saját választásból, saját örömükre és szükségükre, nagyobb kereseti motivációk nélkül alkotnak. A népi szobrászok és amatőrök továbbra is előnyben részesítik a kultusz jellegű, regionális hagyományokból merítő, de a mai, többnyire városi vevő ízlése által stimulált tematikát. Leggyakrabban találkozunk a szenvedő Krisztust, Máriát Krisztus testével, Madonnát valamint a különböző szentek mindennapi, emberi ügyek gondviselőinek figuráit ábrázoló szobrászalkotásokkal. A festők a falusi életképeket és szertartási motívumokat részesítik előnyben. Hangsúlyozni kell, hogy a kortárs népi festészet viszonylag új terület, mivel a hagyományos népi festészetnek céhjellege volt és főleg az áhítat tematikáját vette föl. Kiemelkedő népi szobrászok és festők: Mazurek Mikolaj (szül.: 1908) Brzezawaból, Strzebicki Mieczyslaw (szül.: 1925) Ruda Ruzanieckaból, Kloada Michal (szül.: 1928) Nielepkowiceből, Porczak Antoni (szül.: 1938) a Pruchnik melletti Wegierkaból, Marczak Maria (szül.: 1938) Przedmiescie Dubieckieből, Makowiecka Maria (szül.: 1940) Sosnicaból, Telega Andrzej (szül.: 1930) a Przeworsk melletti Mackówkaból, Besz-Jary Zofia (szül.: 1925) Przemysíből. Viszonylag népes és aktív a hímzéssel és csipkeveréssel foglalkozó népi alkotónők csoportja, akiknek erős hátterük van a falvakban működő „Falusi gazdaasszony körökben". Főleg a különböző lakóterek felszereléséhez tartozó használati tárgyakat (terítők, szalvéták, törölközők, ágytakarók stb.) készítenek. 428