Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Tadeusz Burzyński: Hagyomány és változás. A falu művészeti öröksége a San-medencében, Délkelet-Lengyelországban

tak és rá is találtak a régi nemesi kúriákban, kurganokban vagy sírokban és nem utolsó sorban a falusi házak szalmatetői alatt. így természetesnek mondható, hogy a 19. század elejére esett a nép szellemi kultúrája iránt tanúsított nagyobb érdeklődés. Érdemes kihangsúlyozni, hogy a kiváló korabeli olasz folklorista, Giuseppe Cocchiara a romanticizmus korabeli folklórt a politikai és nemzeti öntudat megtartásáért folytatott harc fegyverének nevezte. A veszélyeztetett kulturális javak gyűjtési akciónak kedveztek a gazdag, középkorra visszavezethető műgyűjtő hagyományok. A műtárgyakat széles skálán: templomokban, kolostorokban, lovagvárakban és a lengyel királyok székhelyein gyűjtötték. Az első tanulmányok a közép San-medencéről a 19. század első felében keletkeztek. A kutatók figyelme főleg a folklór és a népszokások területére koncentrálódott. A kutatások e szintjén nagy szerepe volt a Lembergben és Przemyslben működő tudományos központoknak. A Przemysli-járasban két népkutató központ játszott fontos szerepet; Sieniawaban, ami a Czartoryski hercegek tulajdona volt és Medykaban, ahol Pawlikowskiék dolgoztak. Nagyban hozzájárult gyűjtési és tudományos kutatásokhoz Pawlikowski Jan Gwalbert (1793-1852), aki egy begyűjtötte a nemzeti műtárgyak egy unikális kollekcióját, melyek között a Jaroslaw és Przemysl környéki falvak építészetét, népviseletét és életképeit ábrázoló kép-, akvarell-, metszet és rajzgyűjtemény is volt. Sajnos ezek csak csekély számban maradtak meg, és jelenleg az Ossolinskiék nevét viselő nemzeti intézmény képtárában találhatók, Wroclawban. A 19. századi műgyűjtés és professzionális múzeumügy alapjainak felépítésében fontos szerepet játszott az ipari és mezőgazdasági kiállítások szervezése, mely gondolat a 18. század végén (1798 és 1801), Franciaországban született. Lengyelország területén az első ilyen kiállítást Varsóban szervezték meg 1821ben. A kiállítások nagy elismerésnek örvendtek az Ausztriához tartozó Galíciában, ahol a gazdasági fejletlenség miatt különféle módszereket kerestek a társadalmi és gazdasági élet élénkítésére. A kiállításokon bemutatásra kerültek a falusi kézműipar termékei is. A néprajzi gyűjtésre, valamint Délkelet-Lengyelország területeinek népi kultúra kutatásaira nagy hatással volt az 1867-ben Moszkvában rendezett Nagy Szláv Kiállítás, az 1873-ban Bécsben rendezett Általános Világkiállítás, az 1878-ban Párizsban rendezett Általános Világkiállítás, valamint 1894-ben Lembergben rendezett Általános Országos Kiállítás. A bécsi kiállításon többek között bemutatták az Osztrák-Magyar Monarchia különböző régióiból származó eredeti parasztépítményeket. Erre vezethetjük vissza a skanzen-mozgalom eszméjének kezdeteit, amelyet pár évvel később Svédországban Artúr Hazelius (1833-1901) valósított meg elsőként. Itt kell megemlíteni, hogy 1822-ben Przemyslben is rendeztek ipari és mezőgazdasági kiállítást, ahol többek között a környékbeli falvak lakói által fa-, fűzfavessző-, szalma-, agyag- és gyökérből készített tárgyakat mutattak be. 420