Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Tadeusz Burzyński: Hagyomány és változás. A falu művészeti öröksége a San-medencében, Délkelet-Lengyelországban

kitelepítettekhez, akiknek a földjeiket elfoglalták az újonnan jövők. Ezen kívül autochtonok féltékenység, néha csodálattal, de leginkább irigységgel telve, újgazdagoknak tekintették az újakat. Idővel az együttélés és a kölcsönös megismerkedés következtében a társadalmi és kulturális integrációnak lehettünk tanúi. A Rzeszów, Lancut és Przeworsk környékéről származó „Mazurzy" telepesek főleg Asmanice-, Fredropol-, Kormanice- Sierakosce- és Stubno-ban találtak új otthonra. A „Sólcy" telepesek pedig a przemysli övezetben: Lazy-, Laszki és Sosnica-ban, Jaroslaw környékén valamint Stare Oleszyce, Futory- és Dachnowoban Lubaczów környékén. A Przemysli-járasban beszélhetünk mikromigrációról is, a túlnépesedett vagy kiirtott, kipusztított Dubiecko és Dynowa környéki (Drohobyczka, Nienadowa, Kosztowa, Sielnica, Pawlokoma) falvakból, Bircz, Fredropol és Kalwaria Paclawska környékére. Ez a lakosság sokkal könnyebben talált közös nyelvet az autochtonokkal, mivel majdnem egy kulturális törzsből származtak, csak korábban a dombvidéki és rzeszowiai csoportok erősebb hatásai alá tartoztak. Bizonyos, kevésbé jelentős hányadot a San-menti határsáv etnográfiai mozaikjában a lembergi és tarnopoli vidékről (jelenleg Ukrajna) származó visszatelepülök képeztek, akik gyorsan tudtak asszimilálódni az autochtonokkal a társadalmi és kulturális viszonyok terén. Bizonyítja ezt a helyiek és a jövevények között kötött számos házasság, ami a Rzeszów környékéről származó bevándorlók esetében a közös kapcsolatok korai szakaszában nagy ritkaságnak számított. A San folyó menti határsáv nyugatról szomszédos a Pogórzanie (Dombvidékiek) nevű etnográfiai csoporttal (Dynia, Ulucz, Niewistka, Siedliska, Jawornik Polski vonalán). Ezt a nevet Wójcik Adam adta a lengyel lakosságnak, mely az általuk lakott földrajzi terület nevére vezethető vissza. A Pogórzanie nevű csoport a Biala folyó medencében - Gorlicetól Jaslo és Krosno vonalán, egészen a középső Sanig, Dynów és Przemysl településekig, északon pedig a középső Wisloka folyóig fekvő területeken él. Délen a határuk Gorlice-, Dukla-, Rymanów- és Bukowsko-tól lejjebb húzódó szabálytalan vonalon fut végig egészen a felső San vonaláig Lesko mellett. A Pogórzanie csoport keleti határa évszázadok alatt bizonyos mértékben módosult, ami kapcsolatban volt a ruszinok nyomásával. Elvileg a Pogórzanie csoport hatóköre elérte a San folyót, bár hangsúlyozni kell sok hasonlóságot a Dubiecko környéki falvak kulturális állományával. Általánosságban elmondható, hogy a Pogórzanie csoport etnográfiai hatóköre megközelítően fedi a lengyel telepes hullámok hatókörét, amelyek elfoglalták ezeket a területeket a 14. századtól, és a Wisloktól keletre már 15. században is. Északnyugaton a San folyó menti határsáv a Lasowiacy (Erdőbeliek) csoporttal határos (Przewrotne, Rakszawa, Wierzawice és Majdan Sieniawski vonalán). A Lasowiacy csoport a régi Sandomierska őserdő területeit foglalta el a 418